Vetés és Aratás, 1972 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 4. szám
Kis történetek - nagy igazságok Testvéreidre mindig szükség lehet Egy lelkipásztor írja: Szabadságom alatt történt. Naponta nagy sétákat tettem a hegyek között. Egyik napon is nagy igyekezettel másztam felfelé a magas hegycsúcsra, társaimat messze magam mögött hagytam. Körülöttem csodálatos csend honolt. Utam egy meredek hegygerincen vezetett keresztül, s mikor megláttam kétoldalt a meredek sziklákat alattam, szédülni kezdtem. Nem mertem továbbmenni, bár a hegycsúcs csak száz méternyire volt előttem. Néhány nap múlva két fiatal lelkész látogatott meg. A reggeli után azt ajánlottam, hogy tegyünk egy sétát a hegyek között. Arra gondoltam, hogy még egyszer megpróbálok feljutni a veszélyes csúcsra. Előző kudarcomról nem szóltam nekik semmit, így gondtalanul útra keltünk. És mialatt vidáman beszélgettünk, észrevétlenül, nehézség nélkül áthaladtunk a meredek sziklaúton és minden baj nélkül megtettük az utolsó száz métert is. Ez az eset jó példaként szolgált nekem. Krisztus követésében is juthatunk olyan nehéz helyzetbe, amikor azt gondoljuk, hogy már nem bírjuk tovább, ez az út nagyon nehéz. Vigyük magunkkal a testvéreinket és eljutunk a célig. Az igazi út Svájcban egy turista megkérdezett egy kisfiút, tudja-e, hol van Kandersteg. A fiú így válaszolt: „Nem tudom, hogy hol van Kandersteg, de azt tudom, hogy ez az út oda vezet.“ Sok mindent nem tudunk a jövendő életről, de azt tudjuk, melyik út vezet oda. Krisztus az út. punk meg mindent; a szívnek is tágulnia kell, hogy befogadhassa az egészet. Olyan ez, mint az elektromosság: nem értjük, de élni lehet vele. Isten szeretetét sem értjük, de élhetünk vele. Pócsy Ferenc Egy értelemben A háború alatt az egyik hadihajó rádióstisztje az éjszakai csendben, amikor nem volt továbbítani való üzenet, hirtelen támadt ötlet nyomán a 23. zsoltárt küldte szét minden elérhető hajó számára. Tizenhat hajó válaszolta: Ámen. önkritika Olaszországban, a műkincsek hazájában így szólt egy amerikai turista a firenzei képgyűjtemény megtekintése után: „Ezek azok a képek, amiért anynyi hűhót csapnak? Semmi különös lelkesednivalót nem látok bennük.“ — „Ezzel nem a képeket bélyegzi meg — mondta a tárlatvezető —, hanem azt, aki a képeket nézi.“ így vagyunk a Bibliával is. Aki semmit sem talál benne, az önmagáról mond ezzel ítéletet. Hivő és hitetlen Egy ateista előadást tartott a hit lehetetlenségéről. Amikor befejezte, felkérte a hallgatóságot, hogy akinek van kérdése, jöjjön előre és tegye fel. Az egyik férfi, aki azelőtt közismerten részeges volt és csak nemrégen tért Krisztushoz, előállott és elkezdett hámozni egy narancsot. Hiába sürgette az előadó, addig nem szólt egy szót sem, amíg az egészet meg nem ette. Végül azt kérdezte az előadótól, hogy jóízű volt-e a narancs. „Honnan tudjam — felelte az —, hiszen nem én ettem meg a narancsot!“ „Na látod — felelte a megtért férfi —, honnan tudnál valamit is Krisztusról, amikor soha nem próbáltad meg a vele való életet!“ Érdemes megszívlelni Minden ártalmas, ami elhomályosítja bennem Krisztus képét, ami elveszi az időmet vagy a kedvemet a bibliaolvasástól, ami megrövidíti vagy megnyomorítja imaéletemet és ami megnehezíti keresztyén szolgálatomat. 7
