Vetés és Aratás, 1972 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 4. szám
Épületbontás A városok arculata megváltozik. Régi házakat lebontanak, hogy újakat építsenek fel. Mindenütt, ahol valami újat akarnak emelni, a régit először le kell bontani. A bontásra érett, düledező háznak el kell tűnnie, mert már nem tölti be rendeltetését. Másként ez nem megy. Vagy mégis? Talán lehetne „konzerválni" a régit, hiszen a múlt emlékei tiszteletreméltóak. Sok száz éves romokat újraépítenek, műemléknek nyilvánítják. Múzeális értékük van, látványosságszámba mennek. De használni nem lehet már e régi épületeket. Ebben hasonlóság lehet az életünkben is. Ragaszkodunk régi, elavult dolgokhoz, amiknek már semmi hasznát nem vesszük. Hozzátapadunk formákhoz, amelyeket a rohanó élet messze maga mögött hagyott. De mi ragaszkodunk hozzájuk. Felül kellene vizsgálni életünket, mit kellene lebontani, amihez még ragaszkodunk, hogy az helyet adjon az újnak. Különösen vonatkozik ez a hivő emberre. Az Újszövetség az új emberről beszél — és ahol ez az új ember létrejön, az óember, a régi, halálra van ítélve. Csak így növekszik az új ember. Csak az összetört embert használja fel Isten és formál újat belőle. A keresztyén gyülekezetben is újra meg újra fel kell vetni a kérdést: mit kell lebontani, mit kell megújítani? A külsőségekre vonatkozik ez? Nem, elsősorban a gyülekezet belső életére! A gyülekezet belső életében mutatkozhatnak bomlási jelenségek. Erről beszél az Ige is: Újuljatok meg! Épüljetek fel! Éppen ezért le kell bontani a düledezőt és fel kell építeni az újat. Persze minden gyülekezetben más és más lehet ez. Isten ezt külön-külön megmutatja nekünk. Vizsgáljuk meg magunkat. Nem minden rossz, csak azért, mert régi. Nem minden jó, csak azért, mert új. Bontani könnyebb, mint építeni. De a hangsúly ezen van, hogy nem szabad ragaszkodni az idejét múlt, régi, düledező külsőségekhez, hanem újat kell építeni a Szentlélek világos vezetése mellett. Az utolsó idők Krisztus nélküli gyülekezete „Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek“ (Jel. 3, 20). Laodicea! Egy gyülekezet Krisztus nélkül! Nincs hely a számára benne. Az ajtó előtt kell állnia. Szeretetében bebocsátásért esdekel. Kitartóan zörget, nem hagyja abba. Laodicea az utolsó idők gyülekezete, napjaink gyülekezete. Ezért ez a laodiceabeli gyülekezethez intézett Ige különösképpen szól hozzánk. Lehetetlen meg nem hallanunk. Ez a Krisztus nélküli gyülekezet nagy önáltatásban él. Külsőleg ugyan minden a legnagyobb rendben van nála. összejövetelei látogatottak, szónokai kitűnők. A prédikációk jelenre vonatkoztatottak és vonzók. A szentségekbe vetett üdvözítő hit nyugalmat és vigasztalást ad. A szép istentiszteleti rend és szertartás hangulatos. Szociális vonatkozásban is tevékenyek, hiszen pénzben soha sincs hiány. így alakul ki az a magabiztos vélekedés: „Gazdag vagyok és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem.“ Az Úr most ezt a Krisztus nélküli gyülekezetét könyörtelenül igazságának fényébe állítja. Lerántja róla a leplet és nyilvánvalóvá lesz „rút mezítelensége“. Kitűnik, hogy egy gyülekezetnek Krisztus nélkül, Istenből való élet nélkül és Szentlélek nélkül nincs belső ereje. Az élő hit éppúgy hiányzik belőle, mint a belső elszakadás a világtól. Ezért vak, nyomorult, szánalomra méltó és szegény. Ez az igazi állapota a vonzó prédikációk, a szép istentiszteleti rend és a szociális tevékenység ellenére is. Ahol Jézus Krisztus hiányzik, ott minden hiányzik. Őt semmivel sem lehet pótolni. Csak a vele való közösség ad élő hitet, bűnbocsánatot és békességet, üdvbizonyosságot és istenfiúságot. Csak Jézus Krisztusban van az istenség teljessége, az életben és hitben való teljes gazdagság. Ilyen gazdagon áll Ö ma is egyháza előtt, előtted és előttem, és zörget. Még nem adta fel a reményt. Szeret minket és üdvösségünket akarja. Nyissuk meg az ajtót Jézus előtt! Jan Zeman 3
