Vetés és Aratás, 1972 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 1. szám
Növekedjetek az ismeretben! Az Újszövetség tanítása szerint növekedés nélkül elképzelhetetlen a keresztyén élet. Az Ige ismételten a szívünkre helyezi, hogy növekednünk kell a hitben, a kegyelemben, Isten és Jézus Krisztus megismerésében. A növekedés módját is megjelöli: csak Isten Igéjén (1 Pét 2, 2) lehet növekedni. Az Ige ismeretében való növekedésre áldott lehetőséget nyújt a Biblia eredeti nyelveinek, a hébernek és a görögnek a tanulmányozása. Ebben a most induló cikksorozatban hivő testvéreink számára szeretnénk közkinccsé tenni néhány olyan mélyebb felismerést, amit a bibliai görög, tehát az Újtestamentum eredeti nyelvének tanulmányozásából tudósok merítettek. Alapvető fogalmakról lesz majd szó, s azoknak sokrétű, sokszínű, gazdag jelentéséről. Elöljáróban most egy újtestamentumi görög főnevet ragadunk ki: arrabón. Ezt a szót csupán Pál apostol használta Írásaiban. Látszik, hogy kedvenc kifejezése, mert háromszor is előfordul leveleiben, nagyjából mindig azonos összefüggésben. A 2 Kor 1,22-ben és a 2 Kor 5, 5-ben úgy beszél a Szentiélekről, mint arrabón-ról, azaz zálogról. Azt mondja, hogy Isten a Lélek zálogát adta a mi szívünkbe. Ef. 1,14-ben pedig ugyancsak a Szentiélekről azt mondja, hogy „záloga“ a mi örökségünknek. Az új magyar bibliafordítás (Budai G.) a fent idézett első két helyen azt mondja, hogy a Szentleiket foglalóul kaptuk. Persze az arrabón görög szót a „zálog“ és „foglaló“ magyar fogalmain túl ilyen szavakkal is vissza lehetne adnunk: előleg, óvadék, letét, felpénz stb. Mindezek a kifejezések a kereskedelmi, az üzleti életre utalnak s a régi, klasszikus görög írók is ilyen értelemben használták az arrabónt. Ez volt az a foglaló, amit a vevő deponált vagy kifizetett az alku alkalmából és amit el is veszíthetett, ha történetesen nem jött létre az üzlet, a végleges megállapodás. Amolyan első részletfizetés volt ez, amelyik garantálta, hogy a többi részlet is kifizetésre kerül majd a maga idejében. Jézus korában is gyakori kifejezése volt ez a kereskedelmi, piaci életnek. Ásatásoknál előkerült korabeli papirusz okiratok bőséges példákat szolgáltatnak rá. Egy ilyen ránk maradt dokumentum elmondja például görög nyelven, hogy egy asszony eladta teheneit és ezer drachma arrabónt, azaz előleget kapott azzal, hogy a többi járandóságot még majd kifizeti a vevő. Egy másik papiruszon meg azt olvassuk, hogy egy falu mulatságra készült és a táncoló lányok kikötöttek maguknak egy bizonyos arrabónt, a többit pedig majd az előadás után kapják meg. S végül egy meglehetősen mulatságos esetet is említ az egyik papirusz. Egy gazdag ember nyolc drachma arrabónt fizetett ki egy Lampón nevő ismert egérfogónak foglalóul, hogy addig szedje össze házában az egereket, amíg azok meg nem fiadztak. Nyilvánvaló, hogy a teljes fizetség akkor következett be az arrabón után, amikor Lampón tökéletesen elvégezte az egérirtás munkáját. Tehát Pál korában a világi görög nyelv az arrabónt a teljes fizetésre való biztosítéknak, garanciának tekintette. Tulajdonképpen előlegül adott részletfizetés volt ez, amely az üzletfeleket a későbbi teljes rendezésre kötelezte. Más szóval az arrabón olyan üzleti megállapodás volt, amit egy még nagyobb követett később. Pál apostol — ahogy említettük — állandóan a Szentlélekkel kapcsolatban használja ezt a kifejezést. Szerinte a Szentlélek Istennek ilyen ajándéka, amit még sok egyéb, nagy ajándék követ majd. A Biblia többek között Isten Lelkének két fontos munkáját állítja ismételten előtérbe. Az egyik, hogy általa szólítja meg Isten az embert. A próféták is csak akkor kaptak kijelentést mások felé, ha „Isten Lelke volt rajtuk". De ugyanakkor Isten Lelke belül, az emberi szívben is működik, hogy ez képes legyen felismerni Isten igazságát, amikor hallja azt. Tehát a Lélek egyrészt az emberen kívül működik, amikor megszólaltatja, élővé teszi az Igét, másrészt az emberen belül végzi munkáját, világosságot támasztva benne, hogy felismerje, megragadja, magáévá tegye Isten igazságát. Pál, amikor a Lélekrői mint arrabónról, előlegül kapott foglalóról beszél, arra gondol, hogy ez a töredékes, részbeni tudás, ismeret, ami ma Isten útjaival kapcsolatban birtokunkban van, csupán „előleg“ arra a teljes ismeretre, amire egy napon Isten kegyelméből eljutunk majd. Az, hogy Isten az Ő Szentlelke által már most néhány titkát megjelentette nekünk, garancia, foglaló és előleg arra nézve, hogy egy szép napon mindent feltár majd előttünk. A Léleknek olyan gyümölcse is például, mint az öröm, most még csupáncsak arrabón, de már ga-6
