Vetés és Aratás, 1972 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 3. szám
AZ ÉTER HULLÁMAIN ÁT... A hivő lelki tudása „Tudjuk, hogy mindenki, aki Istentől született, nem vétkezik, hanem Ő, aki az Istentől született, megőrzi azt és a gonosz nem ér ahhoz. Tudjuk, hogy mi az Istentől vagyunk és az egész világ a gonoszság hatalmában vesztegel. Tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött és értelmet adott nekünk arra, hogy megismerjük azt, aki igaz és hogy mi az igazban, az Ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet." 1 In 5, 18—20 Az apostol három fontos lelki igazságra tereli a szót. 1. Aki Istentől született, vagyis aki Isten gyermeke, az elfordul a gonoszságtól és nem vétkezik tudatosan. 2. Aki Krisztusban hisz, Istentől van, a világ fia viszont a gonoszság fennhatósága alatt áll. 3. Az Isten Fia eljött és értelmet adott, hogy megismerjük az igaz Istent. — János apostol e három igazság ismeretét tudásnak nevezi: tudjuk, hogy az Isten Fia eljött, tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és tudjuk, hogy aki Istentől van, nem vétkezik. E szónak az előtérbe való helyezése és kihangsúlyozása a hivő ember lelki tudására hívja fel a figyelmünket. A tudás, általános felfogás szerint, nem fér össze a hittel. Sokan azt tartják, hogy a kettőnek nincs köze egymáshoz, mert az egyik kizárja a másikat. Az ember vagy hisz valamit — hangzik az érvelés —, vagy pedig tud valamit, és ez esetben felesleges a hite. A hitetlen világ egyik szólása szerint hinni annyit jelent, mint semmit sem tudni. Én csak azt hiszem, amit látok! — jelentik ki sokan és ezzel napirendre térnek a hit kérdése fölött. Aki így tesz, a hitet felületesen egy színvonalra helyezi a hiszékenységgel és nem ismeri az igazi hit lényegét, jelentőségét és szerepét. Valamit hinni ugyan mást jelent, mint valamit tudni, de ez a különbség nem képez ellentétet. Éppúgy, mint ahogy a ház alapzata, annak falai és a tetőzete egymástól különböznek és mégsem jelentenek ellentétet, mert együvé tartoznak. Ehhez hasonlóan együvé tartozik a lelki élet terén a hit és a tudás. Az egyik a másikra épül fel, akárcsak az épület az alapzatára. A hit és a tudás szorosan összefügg egymással; az egyik a másikból következik. A Zsidókhoz írt levélben azt olvassuk, hogy hit nélkül nem lehet isteni ismeretre szert tenni. „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Isten elé akar járulni, hinnie kell, hogy van Isten ..." Aki vonakodik a hit útjára lépni, nem jut soha a tudás céljához. A tudás gyümölcse a hit magvából kél. Sok felfedezésnek és tudományos eredménynek az elindító rugója a sikert arató, kiváló férfiak hite volt. Legyen szabad ezt az állítást három megtörtént eseménnyel alátámasztani. Az egyik történelmi, a másik tudományos és a harmadik lelki vonatkozású. Kolumbusz Kristóf, mielőtt felfedező útjára indult, nem tudta, de sejtette, hogy nyugat felé vitorlázva szárazföldre fog érni. Kortársai közül sokan esztelenségnek tartották vállalkozását, de Kolumbusz rendületlenül hitt útja sikerében és elindult. Amikor sok küzdelem, fáradság és viszontagság után Amerika partját megpillantotta, a sejtelmes hit tudásra változott. Koch Róbert, a híres német bakteriológus, sejtette és hirdette, hogy bizonyos betegségek parányi és szabad szemmel nem látható kórokozókra vezetendők vissza. Az akkori tudományos világ nagy része nem hitt Koch elméletében és gúnyosan fogadta állításait. Sok száz kísérlete végül fényesen igazolta a nagy tudóst. Amikor hosszantartó kutatása után a mikroszkópja alatt elsőízben megpillantotta a keresett mikrobákat, teljes bizonyossággal tudta, hogy ezek okozzák az általa tanulmányozott betegséget. De már mielőtt ezt tudta és mielőtt ezen mikrobák közül egyet is 10
