Vetés és Aratás, 1972 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 3. szám
cselekedetekből való megtérésről, az Istenben való hitről, a keresztségekről, a kezek rátevéséről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről szóló tanítások új megalapozásával, És ha az Isten megengedi, ezt meg is cselekedjük" (Zsid 6, 1—3). A fundamentumra jutáshoz nem kell más, csak az, hogy aki örök fundamentumot akar maga alá, higgyen. De nem elég a fundamentumra jutni, meg is kell maradni rajta. Vannak igehirdetők, akik azt állítják, hogy aki hittel a fundamentumra lép, azt az Isten meg is őrzi azon és senki ki nem ragadhatja az ilyent az Atya kezéből. Jézus azonban ezt nem az összes megtérőkről mondotta, hanem azokról, akiket az Atya a Fiúnak adott (Jn 6,37), akik Jn 10,26—30 szerint az Ö tulajdonai. Ezt arról lehet felismerni, hogy hallgatnak a Pásztor szavára. Azokról, akik Jézushoz mennek, vagyis megtérnek, csak annyit mond az Úr, hogy nem veti ki őket (Jn 6, 37), maguktól azonA lelki ember már a fundamentumon áll, amely meg nem inog. Ö meginoghat, de Jézus Krisztus, aki a mi fundamentumunk, szilárd. Erre építünk életünk minden percében szüntelen, éjjelnappal, tudatosan vagy úgy, hogy nem tudunk róla. Minden gondolatunk, cselekedetünk, indulatunk, mulasztásunk, szolgálatunk valamit épít. arany fa ezüst vagy széna drágakő pozdorja Az arany a kipróbált hit képe (1 Pét 1,7). Azután Isten dicsőségét is az arany szimbolizálja azószövetségben, a szent sátor felépítésénél. Az ember is ezt használja a maga dicsőítésére. Ami hitbői fakad, az Istent dicsőíti. Ami nincs hitből, bűn az (Róm 14, 23). Az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is (Fii 2, 5). Aki azért tudna jót cselekedni és nem cselekszi, bűne az annak (Jak 4, 17). Az ezüst a váltság kifejezőié. Az Ó- szövetség szent adója, a siklus, amelyet minden lélek váltságul fizetett, ezüst volt. E begyült ezüstpénzből ónban odább állhatnak. így lépett le a fundamentumról, melyen már rajta volt, Júdás vagy Anániás és Szafira. A fundamentumról lelépőktől, vagyis azoktól, akik nem Jézusra, a fundamentumra építik fel életüket, meg kell különböztetnünk mindenesetre azokat, akik a fundamentumra építenek, de haszontalan anyagot; akik Jézus követésével össze akarják egyeztetni a világgal való barátkozást. Miközben ezt teszik, a szeretetre hivatkoznak és olyan fogalmakat alkotnak maguknak, mely megengedni, hogy hitetlenekkel együtt húzzák a Krisztus képzelt igáját. Ezek féllábukkal a fundamentumon vannak, s ha a Krisztushoz való ragaszkodásukat megőrzik, nem is vesznek el, de alig menekülnek meg, csak mintegy a tűzön át, lángnak hagyva mindent, amit földi életükben építettek és szegényen, üresen lépnek be a mennyek országába. (Folyt, köv.) főtték a szent sátor talapzatát (2 Móz 30, 14—16; 26, 21). A drágakő jelenti a jó cselekedeteket, d,e csak azokat, amelyek Isten Lelkének indításaiból fakadtak. Tehát mindig az indulat, a forrás határozza meg, hogy valóban drágakő-e vagy csak aranyozott fa a jótéteményem. Isten elkészíti részünkre a napi programot. Mennyit látunk meg és cselekszünk belőle? (Ef 2, 10). Fa, széna, pozdorja — az a gondolat, indulat, cselekedet, szolgálat, ami a testből, az óemberből fakad — mind holt cselekedet. Csak az lesz örök életű, csak az megy át sértetlenül Isten ítéletének tűzén, amit a Szentlélek munkált életemben. Minden indulat, érzés, elhatározás, gondolat, szó és cselekedet vagy a Szentlélek sugallatából fakad, vagy a test kívánságából, az „én“ önző célratöréséből. Ezt az ítélet tüze próbálja ki. Isten Jézusban azért gyönyörködött (Mt 3, 17), mert tökéletesen engedelmes volt — szeretetből. (Bibliaórán készült jegyzet.) 9 A lelki ember megépítése 1 Kor 3, 1—17 Ungár Aladár:
