Vetés és Aratás, 1972 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 3. szám
jelent és látható volt a mennyei tűz. A Szentlélek hatalmával mentek az apostolok mindenfelé, hogy Jézus parancsához híven hirdessék az evangéliumot. üzenetük feddés gyanánt hatott a népre, de nemcsak saját népük utasította vissza az igazság üzenetét, hanem a római hatóság emberei is ellenálltak annak. Jézus azonban így szólt azokhoz, akik hitükért a hatóságok és főemberek elé kerülnek: „Mikor pedig a zsinagógákba visznek titeket és a hatóságok és feisőbbségek elé, ne aggodalmaskodjatok azon, hogyan vagy mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok, mert a Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket, mit keil mondanotok“ (Lk 12, 11—12). Krisztus alázatos tanítványait sokszor vitték már gyülekezetek és vezetők elé! Isten tanúi sok üldözésen mentek át; megostorozták, megkövezték és börtönbe vetették őket, máglyán elégették vagy pedig a vadállatok elé vetették őket az arénákban. De az üzenet, amelyet hirdetniök kellett, Isten akarata szerint mindenfelé eljutott. így nyilvánult meg csodálatos módon Isten nagy hatalma az ember gyengeségével szemben. Poór Károly Virágokat vallatok A színedet, a színedet, melynél már szebb nem lehet, hol vetted, pompás nőszirom? Meséld el, én majd megírom. A színedet, az illatod, áruld el nekem, hol kapod? Áruld el nekem, orgona! Ez nem titok, ez több: csoda! És tulipán, kert remeke, te elmondani mered-e, hadd hallanák az emberek, a szirmodat ki festi meg? A szellő-e, a harmat-e? A sugár-e, a humusz-e? Csitt! . . . csend most emberek! Virágok vallni kezdenek. „... Adja sugár és adja rög. Harmat, mely halkan ránk pörög. Készül napban, felhőben itt lent. Titok, csoda . . . Isten! Isten!“ K. I. A Lélek gyümölcse - szeretet Öröm — magasztaló szeretet. Békesség — a Jézusban nyugvó szeretet. Béketűrés — szeretet, mely a kísértésben és próbákban kitart. Szívesség — mindennek meghajló szeretet, ami nem vétek. Jóság — tettekben megnyilvánuló szeretet, mely Krisztusban jelent meg. Hűség — a szeretet megnyílt szeme; az élő Krisztust hitben látja. Szelídség — szeretet, mely nem harcol. Mértékletesség — a jmindennapi életben Krisztus formáló szeretete bennünk. Krisztus — a megtestesült szeretet. A szeretet — Krisztus a lélekben. Isten lénye — örökkévaló (öröktől fogva van); — sajátos vonásai: szeretet, világosság, lélek-szellem, igazság, hűség, szentség; — önmaga kinyilatkoztatása: teremtésben, az Igében, Fia által, a világtörténelemben; — a Fiú: Kol 1, 16; Zsid 1,3; — dicsősége: a teremtés előtt, a teremtésben, az Ószövetség népében, testben, halálban, feltámadásban, a 40 napban, az Isten jobbján, ha eljő az övéiért és az övéivel, Izraellel való találkozásban, a mennyben, az (utolsó) ítéletben, az új földön és 1 Kor 15, 12—28 értelmében. Látomás Május: virágzik az akácsor. Bódító illat száll a réten . . . A szívetekbe édes álom Lopódzik ma észrevétlen. Holnapra: szőlők fürtje érik. Ugarra varjak szárnya lebben. Az esővert úton szürke nénik Mennek az esti szürkületben. Nézd: fenn a felhők messze szállnak, Örök hazába ér a vándor. Sűrűbbek lesznek itt az árnyak És fényesebbé lesz a távol. F. L. 5
