Vetés és Aratás, 1972 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 3. szám
Elfogad-e Isten minden embert? Elfogad-e Isten minden embert, vagy vannak olyanok, akiket eltaszít magától? Igen, teljes világosságunk lehet e kérdés felől, mert Isten a Bibliában világosan megmondta nekünk, amit gondol rólunk, amit akar és mi hogyan állunk. Természettől fogva mindnyájan megszegtük Isten parancsolatait. Minden ember megszegi azokat és tudja, hogy mindezért felelős Isten előtt. Ezért mondja a Biblia: „Mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek Isten dicsősége nélkül“ (Rm3,24). Minden ember a széles úton jár, amely a kárhozatba visz. Saját magától egyetlen ember sem közeledhetne Istenhez. Isten az Ő egyszülött Fiát küldte a világra, hogy el ne vesszünk. Jézus Krisztus magára vette bűneinket és vétkeinket, minden adósságunkat. A golgotái váltság minden idők minden emberére érvényes. Az Ószövetség hívőit visszamenő érvénnyel váltotta meg Jézus Krisztus és váltságot szerzett minden embernek. Ezért mondja Pál: „Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek" (Tit 2, 11). Ha azt mondja Isten: „minden“ embernek, akkor senkit sem zár ki. Senkit azok közül sem, akik ezeket a sorokat olvassák. Isten üdvözítő kegyelme, váltsága készen van minden ember számára. De — el kell fogadnia. A megkegyelmezés, amit az elítélt nem fogad el, nem megkegyelmezés. Azok az emberek, akik a kegyelmet elutasítják elvesztették az életüket, jóllehet megkegyelmezettek lehettek volna. Isten minden embernek kinyilatkoztatta kegyelmét, de nem minden ember fogadja azt el. Isten kegyelmét tudatosan kell elfogadnunk. Meg kell ragadnunk a bocsánatot. Csak akkor nyerjük el, ha Jézus Krisztusnak átadjuk az életünket. Közel van ő hozzánk, közelebb mint a levegő, amelyet belélegzünk. De döntenünk kell szívünk teljességéből. Ez a döntés mindenki számára lehetséges. Ehhez Isten szabad akaratot adott. És Jézus azt mondja: „Aki énhozzám jön, én azt semmiképpen ki nem vetem“ (Jn 6, 37). Tehát Isten senkit el nem taszít, aki hozzá megy. Jézus Krisztus senkit el nem utasít, aki szívből mellette dönt. Mindenekelőtt az szükséges, hogy Jézus Krisztust szívünkbe és életünkbe befogadjuk és hogy életközösségre lépjünk vele. Ez a döntés áll előtted is. Csak azt tanácsolhatom, hogy ma dönts. Add át életedet az Úrnak! Én hinnék, de . . . Egy ismerősöm azt mondta egyszer: „Én hinnék, de nem tudok.“ Ha valaki hasonló helyzetben van, kérem olvassa el a Rómaiakhoz írt levél 10,8-—17 verseit. Az összefoglaló vers: „Azért a hit hallásból van (hallás által nyerjük), a hallás pedig Krisztus Igéje által“ (17. V.). Tehát az Ige meghallása, a Biblia olvasása, tanulmányozása által jutunk hitre. Ugyanerre nézve olvassuk el a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetét végig és figyeljük meg: „A hit pedig bizodalom azokban, amiket remélünk és meggyőződés a nem látott valóságokról“ (l.vers). „Hit által értjük meg, hogy a világot Isten teremtette Igéje által úgy, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő. — Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Isten elé akar járulni, hinnie kell, hogy van Isten, és megjutalmazza azokat, akik Öt keresik" (3. és 6. vers). Szeretnék még egy dolgot megvilágítani. Sokan abban a meggyőződésben élnek, hogy nem mindenkinek adatik meg az újjászületés, vagyis hogy új élete legyen a Jézusban való igaz hit által. Ezért vegyük figyelembe a következő Igéket: Jézus mondta: „Aki énhozzám jön, azt én semmiképpen ki nem vetem“ (nem utasítom vissza) Ján 6, 37. „Mert nincs különbség zsidó és görög 6
