Vetés és Aratás, 1972 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 2. szám
Nem érteni és hinni ? Mössbauer Rudolf német fizikus 1961- ben Nobel-díjat nyert. Egy folyóirat kiküldte munkatársát és az leírta, hogy a fizikusról és családjáról nagy színes riportban tud beszámolni, de azt nem tudja megmondani, hogy a nagy kitüntetést tulajdonképpen miért kapta. Miért nem? „Mert az emberi nyelv nem elegendő a mai fizika felfedezésének megmagyarázásához. És ahol a szó még ki tudja fejezni, agyunk nem képes felfogni azt, amit nagy nehezen szavakba tudunk önteni. Ki tudja azt megérteni, hogy egy ember egy világűrrakétában lassabban öregszik, mint a földön? Ha például ma egy embert kilőnek a messze csillagvilágba s száz évig úton van és visszatér a földre, mindazok, akiket ismert, már halottak. Fia aki még csecsemő volt, amikor útnak indult, mint aggastyán halt meg. De ő, a világűr-utazó alig öregedett. Húszéves volt, amikor útnak indult, most száz év után mint negyvenéves tért vissza. Ki tudja ezt felfogni? Mit mondott Mössbauer a feleségének, mikor megkérdezte, hogy tulajdonképpen miért kapta a Nobel-díjat? Talán azt, amit én most a feleségemnek és a fiamnak felolvasok az újságból: „Atommagvakat fagyasztottam be és eközben felfedeztem, hogy a Gammaquantum rezonanciavonala...“ Hogyha másképp mondta el, érthető szavakkal, akkor kérdezem, hogy honnan vette a szavakat? De ha úgy mondta el, ahogy én, akkor az ő felesége éppen olyan kevéssé értette meg őt, mint ahogy az én feleségem sem értette meg. A svéd király sem fogta fel, hogy miért adja ki a Nobel-díjat Mössbauernek. De hová jut a világ, ha sem a svéd király nem érti meg, sem a feleség nem tudja, hogy min dolgozik a férje, miért részesítik őt kitüntetésben? Hová jut az ember tanácstalanságában és magányosságában? A tudósok azt hirdették, hogy az ember csak annak higygyen, amit lát és amit megfoghat. Most a tudósok hirdetik, hogy higgyük azt is, amit nem láthatunk és nem tudunk megfogni. Higgyük, hogy a mindenség véges és egyúttal végtelen, hogy az ember a rakétában lassabban öregszik, mint itthon a földön, a lakásában." A modern ember tanácstalansága, hogy maga sem ismeri ki magát tudománya világában. Éppen a természettudósok körében megy végbe egy folyamat a szellemi (lelki) kérdésekben; újra átgondolják és boncolgatják a kérdéseket. A hitetlen tudós meg kell lássa, hogy tudománya segítségével nem tagadhatja Isten létezését. A hivő természettudós felfedezi, hogy Isten csodái, amelyek ma még felfoghatatlanok számára, nincsenek ellentétben az isteni világ örök érvényű törvényeivel, így átalakulás megy végbe közöttünk, amelyet a hívők nem igen vesznek észre vagy figyelembe. Szeretnénk úgy tenni, mintha mindez nem tartozna ránk, pedig mindennapi életünket alakítják ezek a nagy változások, amelyek szellemi, lelki és anyagi téren végbemennek. A keresztyén ember nem rejtőzködhet el egy viharmentes, védett sarokba. Ennek a változás alá helyezett világnak adósai vagyunk Jézus Krisztus bizonyságtételével. Csak akkor találjuk meg az utat a modern ember szívéhez, ha a szűk látókörűségtől és fölényeskedéstől tartózkodunk. A modern ember a példázatbeli fiatalabb testvérhez hasonlítható, akinek szüksége van az atya szeretetére és akin nem segít az idősebb testvér önzése. Feladatunk, hogy a mai modern embernek mindig újságként hirdessük a bibliai igazságot: „Én vagyok az Alfa és az Omega, ezt mondja az Úr, az Isten, aki van és aki volt és aki eljövendő“ (Jel. 1,8). Ugyanakkor hirdetnünk kell neki az örömüzenetet is: „Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen“ (Jn 3, 16). 4
