Vetés és Aratás, 1972 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 2. szám

E. Schnepel A modern gondolkodás Az utóbbi évszázadokban az ember gondolkodásának kettős szabadulását élte át. A gondolkodás igazi felszaba­dulása és kibontakozása közvetlenül Jézus Krisztussal függ össze. A refor­máció megnyitotta a gondolkodás előtt a szabadulás útját, éspedig mindenütt, ahol Jézus Krisztus befolyást gyakorol­hat. Ott azonban, ahol a Jézus Krisztussal való élet egyszerűen közönséges val­lássá válik, gátlás lép fel az ember ki­bontakozásában. A Jézus Krisztussal való élet minden tekintetben hatalmas szabadulást jelent. Aki az Úr Jézus tulajdona, annak ki­rályi szabadságban van része és őál­tala személyének és életének csodála­tos kibontakozását éli át. Nem lesz be­lőle sem egyénieskedő, sem a saját útját járó ember. Sőt nagyon hálás, hogy az Úr Jézus követőinek testvé­ri közösségéhez tartozhat s ezt a test­vériséget nem is tudja nélkülözni. Jól tudja, hogy szüksége van rá a kitel­jesedéshez, a helyreigazításhoz, egész lénye kibontakozásához. Még az olyan emberek is, akiknek nem volt lehetősé­gük, hogy felsőbb iskolákat végezze­nek, az Úr Jézusban való testvériség légkörében szellemileg úgy fejlődnek és formálódnak, mintha egyetemet vé­geztek volna. Ezért az evangélium újrafelfedezése nagy ajándék volt az emberiség szá­mára. A gondolatoknak ez a szabadsá­ga azonban egyúttal nagy veszélyt rejt magában a modern ember számára, ha eltávolodik Jézustól és önállóan, függetlenül él. A Jézus Krisztustól elszakadt, önálló modern gondolkodás elveszíti kötött­ségeit. Minden alap, melyre építhet, felbomlik. Minden érték és valóság viszonylagossá válik ebben a gondol­kodásban, általános érvénye kérdő­jeles és csupán korlátozott jelentősé­get kap. Nem képes többé az életet valóban hordozni. Jellemző tulajdonsága a modern fejlő­désnek, hogy alapjában nem marad egyetlen szilárd, abszolút pont sem. Minden szétfolyik. Mindent kérdőjelez. Bármilyen szépnek is látszik, kataszt­rófát jelent, ha egy nyugvó pont sem marad. A gondolkodás felbomló folyamatában állunk, amely az emberiség katasztró­fájához vezethet, mert semmi biztos ér­ték nem marad számára. E nélkül pe­dig nem élhet az ember. Ma már népek milliói vallják ezt. A legnagyobb veszély, amely az egész életet fenyegeti, hogy az emberi gon­dolkodás ilyen irányú kiszabadulásá­ban az is veszendőbe megy, aki kiváltó tényezője volt: Jézus Krisztus. Csak akkor létezhetünk, ha Őt visszanyerjük, mert Ö az egyetlen nyugvópont és ér­tékálló tényező ebben a világban. Hatalmas dolog, hogy miközben környe­zetünkben minden érték összeomlik és az élet értelmetlenné válik, minden em­ber közvetlenül mehet Jézus Krisztus­hoz és elfogadhatja Öt. Ö az egyedüli nyugvópont és a biztos alap. ő valóban megtartja az életet. Gondolatforgácsok Ha túl nagynak képzeled magad az en­­geldelmességhez, akkor túl kicsi vagy a parancsoláshoz. Akinek az idő olyan, mint az örökkéva­lóság és az örökkévalóság olyan, mint az idő, az gondoktól mentes. Az erőnek, kitartásnak, önmegtagadás­nak forrása: kapcsolatod az örök való­sággal. Az átadott élet titka: gyakran beszél­getni Istennel. Az Istennel való közösség feltétele: járni a világosságban. Nincs hatalmasabb fegyver a bún ellen, mint az imádság. 5

Next

/
Thumbnails
Contents