Vetés és Aratás, 1971 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 6. szám

Az igazi világosság eljött a világba, amely megviláqosít minden embert Jn 1,9 Már főiskolás voltam és nem találkoz­tam még Jézussal, az igazi világosság­gal, de egy kép, Correggio „Krisztus születése", nagy hatással volt rám. A kép a szokott betlehemi jelenetet ábrá­zolja, Máriát és Józsefet a pásztorokkal és a körülálló barmokkal. A különös csak az, hogy a fény, amely megvilágít­ja őket, nem egy istállólámpa pislogó fénye, sem a kis ablakon átszűrődő hajnali derengés, hanem a gyermek Jé­zusból árad. Nem tudom, ez a festő ta­lálkozott-e az igazi világossággal, át­világíthatta-e valaha életét, de ezen a képen megértett valamit a karácsony lényegéből. „Az igazi világosság" annyit jelent, hogy van más világosság, van hamis világosság is . 1. Az értelem világossága, a tudás. Mi­lyen ragyogó, sziporkázó fény sokszor. Hogy belecsodálkozik, beleszédül az ember, milyen ragyogó lesz általa, és hányszor pár évtized leforgása alatt, kiderül, hogy nem volt az igazi. 2. Az érzelem világossága, a szeretet. Hányszor érezted a barátság, a szere­lem fényét úgy, hogy megvilágosítja, beragyogja majd egész életedet. És mint a lidércfény — jött és eltűnt, és egyedül maradtál a sötétben. 3. A dicsőség fénye is belevilágított talán már az életedbe. Az élet színpa­dának kifestett kulisszavilágát mutatja igaznak ez a hazug fény. Az emberek tetszésének múló és kétes öröméért hányszor voltál bohóc ezen a színpa­don. Isten úgy szerette ezt a világot, hogy belehelyezte karácsony éjszakáján a betlehemi bölcsőbe az igazi világossá­got: Jézust. Ez a világosság megvilágo­sít minden embert. Megvilágosítja, jelenné teszi a múltat. Régi, elfelejtett dolgok jönnek világos­ságra. Sofóniás így beszél erről: „Meg­motozom Jeruzsálemet szövétnekkel." Ki tudja, hol áll meg ez a szövetnek és világít metsző fénnyel arra az egy pontra. Át- meg átvilágít — ahogy a Zsidókhoz írt levél mondja — „az ízek és a velők megoszlásáig“; indítóokaid, gondolata­id, tudatalattid rejtett világába, éle­sebben, minta röntgensugár. Belevilágít jövődbe, terveid, vágyaid világába, önző, öncélú, önálló életed elképzeléseibe. Nem csoda, ha az em­ber futva menekül ez igazi világosság elől, ha jobban szereti a sötétséget. Ez karácsony üzenete. Isten belehelyez­te a világba az igazi világosságot. Jé­zus egész lénye, tiszta élete és ártat­lan halála megvilágosít téged. Van-e bátorságod, hogy megnyisd előtte az ajtót, hogy úgy átjárhasson, hogy reád is mondhassa az Ige: „Ti vagytok a vi­lág világossága." Hogy hordozhasd az igazi világosságot, amely megvilágosít minden embert. Ha feltétel nélkül, az ajtót igazán meg­nyitod, akkor igazi karácsonyod lesz. Olyan, mint annak az asszonynak, aki valamelyik faluban éppen karácsony éj­szakáján fogadta be az igazi világos­ságot. Nem győzte ragyogó arccal mondogatni: „Jésus megszületett! Jézus megszületett!" — Mikor valaki csen­desítve szólt neki: „Igen, tudjuk, kará­csony van", szinte türelmentlenül vá­laszolta: „Igen, igen, de nekem szüle­tett meg! érti?" — És ez az igazi vi­lágosság sugárzott a szeméből, az ar­cáról. Te érted-e? megvilágosított-e téged? Lesz-e neked is karácsonyod? Karácsony Ha ez a nap nem lenne piros betűs ün­nepnap, ha nem volna karácsonyfa, ha nem gyújtanánk meg a gyertyákat, ha nem kapnánk és nem adnánk egy­másnak ajándékokat, ha nem énekelnénk a szép karácsonyi énekeket: „Mennyből az angyal" és „Csendes éj, szentséges éj“ — az, ami az első karácsonykor történt, akkor is tény maradna. De ha Isten Fia nem jött volna el, ha nem testben jött volna el és ha nem született volna meg mint gyer­mek — nem volna karácsony! 7

Next

/
Thumbnails
Contents