Vetés és Aratás, 1971 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 6. szám

Mi fehérebb a hónál? A vegyészek nyilatkozata szerint tisz­ta fehér szín nincs. A fehérnek látszó lehet kék-fehér, sárga-fehér, zöld-fe­hér vagy szürke-fehér. Az emberi szem fehérnek látja s mégsem tiszta fehér. Az emberek — a vegyészek szerint — nem képesek a fizikai világban még a közönséges hó színét sem utánozni. A tiszta hó színe nem csupán lelki, de fizikai szempontból is vonzó. A tiszta új hó olyan fehér, hogy kápráztatja a szemet. Azonban mi hívők ismerünk még ennél fehérebbet is. A megdicsőült Jézusnak a ruhája a hegyen olyan fe­hér volt, amilyet festő e földön nem festhet (Márk 9, 3). Dávid király bűn­bánati imájában ezt mondotta: „Tisztíts meg engem izsóppal és tiszta leszek; moss meg engemet és fehérebb leszek a hónál" (Zsolt 51,9). Minden ember ösztönszerűleg kívánja ezt a tisztaságot, mert e nélkül a mi mennyei Atyánkat nem közelíthetjük meg. E nélkül nem is érezhetjük ma­gunkat kellemesen a tiszta, szent Isten társaságában. Dávid király, midőn felis­merte a lelki tisztaságnak a fontossá­gát, minden áldozat árán igyekezett azt megnyerni, hogy vele Isten kegyelmét is elvegye. Nem szépítgette magát. Nem rejtette vagy takargatta bűneit. Mélyen megalázkodva egyenesen ah­hoz ment bűnbocsánatért, aki ellen vét­kezett. Az emberekben többé-kevésbé megvan a tisztaság iránti érzék a fizikai életet illetőleg. Azonban a lelki tisztasággal igen keveset törődnek. Sokan beis­merik bűneiket s vele lelkűk minden szennyét, de attól szabadulni nem akar­nak. Úgy vannak, mint az a kisfiú, aki­nek az édesanyja finom vacsorát főzött a születésnapjára. Mikor már az aszta­lon volt minden, az anyja behívta vacso­rázni, de annyira belemerült a játszás­ba, hogy nem akarta a hívást figyelem­be venni. Végre a többszöri hívásra így felelt: „Hiába is hívsz, nem hallom." Bűnbánat nélkül nincs bocsánat. Bocsá­nat nélkül nincs üdvösség, üdvösség nélkül nincs mennyország. — Tegyük fel, hogy a részegesek, dohányosok, káromkodók, hazugok, a világi élvezetet hajhászók a mennybe jutnának. Hogyan éreznék ott magukat? Hiszen szenve­délyes szokásuk gyakorlása nélkül egy vagy két óra is nagyon hosszú idő ne­kik a templomban. Nem kell attól félni az említett szenvedélyeseknek, mert oda olyan dolgokkal nem lehet bemen­ni. Isten ezeket jelentette ki Igéjében: „A testnek cselekedetei pedig nyilván­valók; ezek: paráznaság, tisztátalan­­ság, bujálkodás, bálványimádás, va­rázslás, ellenségeskedések, viszályko­dás, féltékenység, harag, önzés, párt­ütések, pártoskodások, irigység, része­geskedés, dobzódás és ehhez hasonlók. Ezekről előre mondom nektek, hogy akik ilyesmiket cselekesznek, Isten or­szágának örökösei nem lesznek" (Gál 5, 19—21). — Hát akkor hol lesznek az ilyen életet élő emberek? „Akkor majd szól a balján állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely elkészíttetett az ördögnek és az ő angyalainak" (Máté 25, 41). Ne engedd, kedves barátom, hogy az ördög téged magával rántson az örök kárhozatba, hanem békülj meg a te Isteneddel még ma. Kérjed, hogy tisztít­sa meg lelkedet a Bárány Jézus Krisztus vérében. Petre Gábor Pszichológusok ülésén történt. Egy hí­res tudós előadásában elmondotta, hogy az összes élőlények közül egyedül az ember tud elpirulni. Az elnök — egy Nobel-díjas tudós, közbeszólt: „Minden oka megvan rá, hogy piruljon!" 2

Next

/
Thumbnails
Contents