Vetés és Aratás, 1971 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám
szent indulattal az Úr elé viszem, be a szentélybe. Egy másik jele az igazi szabadulásnak az, hogy az ember nem dicsekszik magával, nem állítja magát oda követendő példának, nincs eltelve önmagával. Ismét egy másik jele az, hogy az ember életének nemcsak egy kicsi részletét, nem valami jelentéktelen apró problémát akar megoldani, hanem az egész életének, létének nagy kérdését. Egyegy részlet megoldásánál kereshetem még egy testvér segítségét, tanácsát, de a nagy, az egész megoldásnál Vele, az Úrral állok szemben; itt ember nem segíthet. Még egy jelt említek meg; az ember már nem fogadkozik, nem ajánl fel Istennek semmit, mert tudja, hogy bármit ajánl fel, Isten semmit nem fogadhat el. Végre világosan felismeri az ember, hogy a Krisztus követésében, a megszentelődés útján az örökkévalóság szemszögéből nézve csak egy valami, csakis egyetlen egy valami számít, csak egy valami értékes és maradandó: a Szentlélek munkája mibennünk. És hogy a Szentlélek zavartalanul elvégezhesse mibennünk az Ő munkáját, ahhoz nem erőfeszítés, nem nagy vállalkozás, nem szavak és érzelmek kellenek, hanem csak egy valami; nagyon egyszerű, cseppet sem bonyolult az, ami szükséges: átadott élet kell! Hogyha kiszolgáltatjuk az akaratunkat neki, hogyha átadjuk életünk vezetését, letesszük az Ö kezébe, Ő elvégzi. Uram, add, hogy megértsük a szabadulás titkát, a győzedelmes élet titkát — add, hogy az életünk neked átadott élet legyen. Ámen. Ungár Aladár A Monte Carlo-i rádió magyar nyelvű igehirdetéseket sugároz mindennap de. 10,25 órakor a 31 m-es, este 18,15 órakor a 41 m-es rövidhullámon; valamint vasárnap és csütörtökön este 21,15 órakor a 205 m-es középhullámon. Aranyváros Aranyból épült város áll viszálytól, könnytől távol. Aki e várost látta már, a földtől az már mit se vár, ég szíve titkos vágytól. E honvágyban nincs bú, panasz, meggyógyul tőle lelkünk. Dicsőségnek visszfénye az, mint napfényben fürdő tavasz — mily jó, ha rája leltünk. Szívünk folyvást visszhangot ad egy égi szent zenére. S mint húz haza madárcsapat, a lelkünk fölfelé halad, e várost hogy elérje. E. Lohmann (ford. Vargha Gyuláné) Hová lettek a csendes órák? Meg sem idézik már a csendet ezek a rohanásba fulladt, jeltelen „csendes másodpercek“. Megrövidültek az erők is: futó örömök, kurta béke, tiszavirág életű készség a komoly Jézus-követésre. F. L. Ne csüggedj el, szívem az élet útjain! A kedvesebb fiúnak mindig több a kínja. Ha tűzben az arany, a nagy kohász közel — a menny szent útja a Golgotáról visz fel. Tersteegen 14 —
