Vetés és Aratás, 1971 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 5. szám

„És lakozik a farkas a báránnyal és a párduc a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlánkölyök és a kövér barom együtt lesznek és egy kisgyermek őrzi azokat. A tehén és medve legelnek és együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik. És gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál és a csecstől elválasztott a baziliskus lyuka felett terjengeti kezét. Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lesz a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják. És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, aki a népek zászlója lesz, eljönnek a pogányok és az ő nyugodalma dicsőség lesz" (Ézs 11,6—10).

„És vigadok Jeruzsálem felett és örvendek

népem felett és nem hallatszik többé abban siralomnak és kiáltásnak szava! Nem lesz ott többé csupán néhány napot ért gyermek, sem vén ember, aki napjait be nem töltötte volna, mert az ifjú száz esztendős korában hal meg és a bűnös száz esztendős korában átkoztatik meg. Házakat építenek és bennük lakoznak, szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét“ (Ézs 65, 19—21).

Esztelen próbálkozás minden olyan kísérlet, mely ezeket a próféciákat átvitt értelemben vagy szellemileg, lelkileg akarja magyarázni, esetleg Jézus újszövetségi gyülekezetére vonatkoztatni. „Vajon elvetette-e Isten az Ő népét? — kérdi Pál. Nem vetette el Isten az Ö népét, amelyet eleve ismert" (Róm 11, 1—2).

„Hogy mindnyájan egyek legyenek...”

Krisztus egyháza, e széthullt edény élő vizét tört cserepekben őrzi, s vannak, akik még tovább tördelik.

Amikor elment, így imádkozott pedig: „.. . mindnyájan egyek legyenek, amint Te bennem s én benned, Atyám!"

Mi meg hitünkből falat emelünk, pedig híd kell a szakadékon át felekezettől felekezetig, néptől népig, lélektől lélekig.

Hisz egy nevünk van: emberek vagyunk, egyképpen szánt a bűn ekéje rajtunk, egyképp gyötör meg minden fájdalom, s ha a föld bármely pontján dúl a harc, keresztyénségünk csődje benne van.

Tanuljuk hát a főpapi imát s minden imánknak refrénje legyen: a kegyelemben és a szeretetben, az Atyában és a Fiúban egyek legyenek végre, kik Őt követik!

Mert a bűnnek nincs felekezete s a kegyelemből sincs kiközösítve sem nép, sem ember, sem felekezet. Isten előtt nem fontosak a formák, csak a szív fontos: szeresd az Urat teljes szívedből! És a bizonyíték: felebarátod mint magad szeresd!

F. L.

— 12 —