Vetés és Aratás, 1971 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám
Jöjj haza! Évekkel ezelőtt Londonban történt a következő eset: Egy édesanyának féltve nevelt egyetlen leánya távolléte alatt összecsomagolt és megszökött hazulról. Mikor az anya észrevette, hogy leánya ruhái hiányoznak, azonnal tisztában volt a helyzettel. Nyomban jelentést tett a rendőrségen és a hatóság emberei szorgalmasan keresték az elveszett leányt. Két egész esztendőn keresztül semmi hír nem jött felőle. Az összetört szívű édesanya azonban nem adta fel a keresést és az imát leányáért. Sok nyugtalan és álmatlan éjszakát töltött el. Egyszer egy idegen úriembernek panaszkodott s tanácsot kért tőle. Ez azt felelte neki: „Asszonyom, menjen haza és szedje össze a fényképeit önmagáról s azokat adja át nekem.“ A bánatos szívű anya hét fényképet talált és készséggel nyújtotta át jószívű pártfogójának. Az átvette a képeket és mindegyik alá ezt írta: Jöjj haza! Majd elvitte a bűntanyák negyedébe és hét telefonoszlopra felszegezte. Aznap este éppen táncmulatságra igyekezett a leány fiúbarátjával. Mikor megpillantotta édesanyja fényképét, a szeme megtelt könnyel, úgy, hogy az írást csak percek után tudta elolvasni. Levette a képet, könnyein át újból megnézte és elolvasta az alatta levő írást: Jöjj haza! Valami csodálatos érzés hatotta át. Már nem volt kedve táncolni menni. Erős vágy támadt szívében: haza! Egész éjjel nem tudott aludni. Reggel nem volt képes reggelijét elfogyasztani. Az töltötte be minden gondolatát, hogy hazamenjen és bocsánatot kérjen szüleitől. Végre annyi akaraterőhöz jutott, hogy naplemente után elindult hazafelé. Kilenc óra körül érte el a nagyváros szélén levő kis házat. A lámpa égett bent. Csendesen az ajtóhoz ment, megfogta a kilincset és észrevette, hogy az ajtó nem volt bezárva. Nyílt az ajtó és az édesanya gyermeke nyakába borult. Perceken keresztül mindketten sírtak örömükben. Majd az anya megszólalt: „Kedves lányom, mióta elmentél, az ajtóm éjjelnappal sohasem volt bezárva és lámpám egész éjjel égett, mert azóta mindig vártalak haza.“ Isten csodálatos kegyelme is ilyen nyitott ajtó. Kibeszélhetetlen boldogság és kész örökség vár a mennyben a bűnös szokások és testi szenvedélyek között élő tékozló fiúkra és leányokra (1 Kor. 2,9). Ma még van alkalom a hazatérésre, a bűnbánatra, a megtérésre, de hogy holnap lesz-e, nem tudjuk. Azért a legalkalmasabb idő a ma. A Szentlélek ezt mondja: „Ma, ha az Ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg szíveteket“ (Zsid. 4, 7). Kedves barátom! Te az Isten képét viseled, mert Ő a saját képére és hasonlatosságára teremtett. Ettől szabadulni nem tudsz. Most is ott cseng füledben mennyei Atyádnak a hangja, melyet az evangélium őszinte szolgái hirdetnek. Meddig váratod még szerető Atyádat? Mikor bánod meg bűneidet és kezdesz új életet? Fogadd el Isten kegyelmét még ma! Jöjj haza, míg nem késő! Ó jöjj haza még ma! Petre Gábor ■k к к Új lehetőség Gondold el, hogy egy másik városba költözöl, valahová messze. Ott nem ismer senki. Bizonyos értelemben új életet kezdhetnél. Senki nem kényszerítene arra, hogy tedd továbbra is azokat, amiket eddig tettél, vagy hogy azt tedd, amit nem akarsz megtenni. Milyen változtatást tennél? Mit tennél, amit eddig nem tettél és mit hagynál el abból, amit eddig tettél? Csak egy ... Egyetlenegy felismert bűnünk, amiről nem akarunk lemondani, egyetlenegy ismert parancs, amit nem vagyunk készek teljesíteni, egyetlenegy igazság, amit nem akarunk elhinni, egyetlenegy kis dolog, amit nem akarunk kiengedni a kezünkből — és az a veszély fenyeget, hogy mikor az utolsó homály ráborul majd a világra, az ráborul a mi életünkre is. Vigyázzunk tehát és legyünk készen, mert nem tudjuk, mely órában jön el Urunk! — 2 —
