Vetés és Aratás, 1971 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 3. szám

lelmük. És így tapasztalják meg ma is emberek milliói az egész világon. Krisztus feltámadt. Él és örökké élni fog, és aki hittel kapcsolatba íép vele, annak örök élete van. Annak a testi ha­lál már nem árthat, mert Krisztussal át­ment a halálból az életbe........így pré­dikáljuk és ti is így lettetek hívőkké.“ Ha ennek a hírnek nem volna ilyen ereje, már régen elnémult volna. Te is meggyőződhetsz, kedves hallga­tóm, ennek valóságáról. Fogadd el Jé­zus Krisztust mint személyes Megváltó­dat. Meglátod, Ö megújítja életedet és elnyered az örök élet bizonyosságát. Ha teljes szívből keresed Őt, kinyilat­koztatja magát teneked is. Imádkozz az Úrhoz, Ő meghallgatja imádat. Macher János A Monte Carlo-i rádió magyar nyelvű igehirdetéseket sugároz mindennap de. 10,25 órakor a 31 m-es, este 18,15 órakor a 41 m-es rövidhullámon; valamint vasárnap és csütörtökön este 21,15 órakor a 205 m-es középhullámon. „Kit küldjék el?“ (Ézs 6, 8) Ézsaiás története elég ismert. A temp­lomban látta az Urat és hallotta a sze­ráfok énekét: „Szent, szent, szent a seregek Ura, teljes mind a széles föld az Ő dicsőségével.“ Mindez mélyen megrendítette őt. „Jaj nekem, elvesz­tem!“ Tudatában volt, hogy ő tisztátalan és érdemtelen. De Isten elküldte hozzá az egyik szeráfot, hogy tüzes szénnel illesse ajkait. Ettől megtisztult. Ezután felhangzott Isten kiáltása: „Kit küldjék el és ki megy el nekünk?“ Ézsaiás felelt: „ímhol vagyok én, küldj el engem!“ E szavakban — küldj el en­gem — Ézsaiás számtalan jó tulajdon­sága nyilvánul meg. Bátorsága volt; kész volt szakítani a múlttal; jóindulatú és készséges volt; azonnal engedelmes és teljes bizalommal volt Isten iránt, ami a jövőt illette is. * Az Úr kiáltása: „Kit küldjék el, ki megy el nekünk?" — gondolkodóba ejtett. Miért szükséges Istennek kiáltani? Hiszen oltára mellett ott álltak a szerá­fok. Ha küldeni akar, hatan állnak ott. Nem értem! Hiszen a szeráfok minden tekintetben alkalmasabbak, mint Ézsai­ás, vagy mint te vagy én. A szeráfok alkalmasabbak az Ő meg­bízatásának keresztülvitelére. A szeráfok mindenkor készségesek'— nem úgy, mint mi. A szeráfoknak van szárnyuk, gyorsab­ban és olcsóbban végeznék dolgukat. Autóra, vonatra, cipőtalpra nem volna szükség — és nem fáradna el a lábuk. A szeráfok sohasem tévednének el — mindenkor eljutnának a helyes címre. A szeráfok soha nem jönnének kísértés­be, mint mi, hogy már félúton feladják küldetésüket — csakhogy hamarabb hazaérjenek. A szeráfok mindenkor híven adnák to­vább az üzenetet, semmit hozzá nem tennének, sem el nem vennének. És vajon ki tudna ellentállni ezeknek a tisztán világító, szárnyra kelt égi tüne­ményeknek? De íme, halljad csak! Isten annak elle­nére, hogy szeráfok veszik Őt körül, mégis a templomban levő egyetlen em­berhez intézi kiáltását. Nem csodálatos ez a tény? Ha már megérintett bennün­ket a tüzes szén, Istennek éppen reánk van szüksége, az elesett, gyenge, ha­tározatlan emberre, a hús és vérből va­ló teremtményre. Úgy látja jónak, hogy hatalmával senkit nem kényszerít, de megvárja, míg valaki előáll és felel: „Küldj el engem!“ Bűnbocsánatot nyert ember prédikációja többet ér, mint a szeráfoké, akik sohasem szorultak bűn­­bocsánatra. Egyszer hallottam valakit úgy beszélni, ahogy a menny minden szeráfja sem lett volna képes prédikálni. Valamikor iszá­kos volt és falta a gyógyszereket, ügy­véd volt, ki mindenét elvesztette. Őszin­te bűnbánatban találkozott a Megváltó­val. Én már mint megváltott embert is­mertem meg, tíz évvel ezelőtt. Most egy iszákosmentő osztag vezetője. Csakis 12

Next

/
Thumbnails
Contents