Vetés és Aratás, 1971 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám
AZ ÉTER HULLÁMAIN ÁT... Találkozás a feltámadt Krisztussal 1 Kor 15, 1—11 A Krisztus feltámadásáról szóló hírt kezdettől fogva többen tagadták, mint hitték. Jézus Krisztus földi életében is olyan nehéz döntés elé állította követőit, hogy sokan, akik hirtelen felbuzdulás által követték öt egy ideig, hamar elfordultak tőle, mondván: „Kemény beszéd ez. Ki hallgathatja ezt?“ (Jn 6,60). A nagypénteki események után végképp lemorzsolódott követőinek kis köre, s azok, akik felzaklatva és búslakodva együtt maradtak, a feltámadás hírére hitetlenül rázták a fejüket. „Ezek a beszédek csak balga mesének tűntek fel előttük és nem hittek nekik“ — olvassuk Lukács evangéliumában. A másik oldalon Jézus Krisztus ellenségei, a papi fejedelmek, azonnal erős propaganda hadjáratot indítottak a feltámadás ténye ellen. Lefizették az őröket, akik a feltámadás tanúi voltak és azt híresztelték, hogy Jézus tanítványai ellopták a holttestet a sírból. Emberi szempontból nem sok esély volt rá, hogy a feltámadásról szóló hír nagyon elterjedjen. Ezeket figyelembe véve — aki ma még tagadja Jézus feltámadását, annak előbb választ kell adnia a következő kérdésre: Hogyan magyarázható az, hogy egy ilyen kedvezőtlen feltételekkel induló hír az egész világon elterjedt? És nem csak úgy, mint napjaink szenzációs hírei, amelyeket pár nap múlva mindenki elfelejt. Nem! A feltámadás híre most már közel kétezer éve terjed és mindig vannak emberek, akiknek ez a hír olyan sokat jelent, hogy tovább mondják, (gy terjed nemzedékről-nemzedékre, egyik országból a másikba. Ma alig van már olyan nép vagy ország, ahová ez a hír el nem jutott volna. Mi ennek a titka? Krisztus feltámadásának a híre nem olyan hír, mint amit naponként hallunk vagy olvasunk. Ha például azt olvasom, hogy egy sportoló új világrekordot állított fel, tudomásul veszem, csodálkozom rajta, talán dicsérem teljesítményét, és ha érdekel ez a sportág, beszélek róla a barátaimmal. De ezen felül nem érdekel. Előbb vagy utóbb egy másik sportoló ismét megdönti a rekordot és az előzőleg hírnévre jutottat elfelejtik. Jézus Krisztus feltámadásának a ténye nem merült feledésbe. Ha a tévé által szemtanúja vagyok egy történelmi eseménynek, például amikor az első ember a holdra lépett, izgalmasnak, érdekesnek tartom. Tudom, hogy történelmi jelentősége van minden úttörő lépésnek, de nekem személy szerint ez nem jelent sokat. Az én egyéni életemben nem változott meg ez által semmi. Ez a lényeges különbség Krisztus feltámadásának híre és egyéb hírek között. A feltámadás híre azért maradt elevenen évezredeken át, azért terjedt el az egész világon, mert ez a hír személyesen érinti azt, aki hallja, és gyökeres változást hoz annak az életében, aki hittel elfogadja. Ezért van az, hogy aki hallja, nem tartja meg a hírt önmagának, hanem továbbmondja másoknak, hadd nyerjék el mások is ezt az áldást. Az a tény, hogy Krisztus feltámadt a halálból, nekem is életet jelent, ha hittel kapcsolatba lépek vele. Tulajdonképpen nemcsak hallok arról, hogy valamikor feltámadt egy ember, hanem találkozom az élő Jézussal. Mint Pál apostol, én is bizonyságot tehetek: „Megjelent nekem is.“ Személyesen meggyőződtem róla, hogy Jézus Krisztus él. Ehhez nem kelj, hogy látomásban megjelenjen nekem.Tapasztalhatom élő valóságát a feltámadás ereje által, amely átformálja, megújítja életemet. Ezért győzött a félénk tanítványok bizonyságtétele a papi fejedelmek hazugsága felett, fgy tapasztalta meg Pál apostol az élő Krisztust, akinek követőit ő addig üldözte. így tapasztalták meg az első keresztyének a feltámadás erejét, amely erősebb volt, mint a máglyák tüze és a vadállatoktól való fé-11
