Vetés és Aratás, 1971 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám
értelem dolga. Itt olyan megismerésről van szó, amely meghaladja az emberi felismerést (Ef 3, 19). Ez a szó: „megismerés" többet jelent, mint amit csak értelemmel lehet felfogni. Azt jelenti: behatolni legbensőbb lényegébe, lényegileg egy lenni vele. És ezért ez a megismerés soha nem marad eredmény nélkül; ez formál és átalakít. Mennyit ismerhet meg a halandó ember Krisztus lényéből, természetéből? Ehhez az út a Krisztus szenvedéseiben való részesedés által vezet, azaz azonosulok vele az Ő halálában, és a feltámadás ereje által. Aki eggyé lett Krisztussal az Ő szenvedésében és halálában, az eggyé lesz vele feltámadásának erejében is. Isten minden gyermeke Isten örököse, vagyis Isten egész gazdagságának részese; de Krisztusnak csak annyiban örököstársa, amennyiben vele együtt szenved (Róm 8, 17). Megszentelődésünk hasonló módon történik: a Krisztussal való egyesülésünk által. Maga a békesség Istene cselekszi ezt — a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére való tekintettel (Uhess 5, 23). Az elkezdett jó munkát bevégzi a Jézus Krisztus napjára. Azon a napon, az Úr eljövetelének napján, Isten befejezte már hatalmas munkáját bennünk. Akkor Krisztus az Ö egyházát — Ecclesia — önmaga elé állítja tökéletességben (Ef 5, 27). Megdicsőült testben soha véget nem érő, maradandó életünk lesz. Isten tovább vezet bennünket és Krisztusismeretünk mélyebb lesz. Tartalmilag az örök élet a teljesség megismerése lesz. V. Lehetetlenség mindent már előre elképzelni vagy kiszínezni. Tény az, hogy csak akkor kezdem majd az összefüggéseket és titkokat megérteni: a teremtés, a természet, a természeti törvények, a világűr titkát, de mindenekelőtt a kereszt, a szenvedés, a megváltás, Isten és Krisztus lényének a titkát is. Isten Igéjének a teljessége, annak minden mélysége és szépsége is feltárul majd. Ha Isten elvégezte bennem a jó munkát, akkor kezdek megismerni, sokkal jobban, mint ahogy most gondolkozni és szólni tudok. Nem lesz megállás, szünetelés. Azonban nem leszünk mindnyájan egyformák ott. A dicsőségben van különbség. Ez sokszor a hűségtől függ. Az ember egészen eljátszhatja az életét. Az odaadás (Róm 12, 1—2), az életet nem kímélni, a futást és szolgálatot örömmel elvégezni (Csel 20, 24) — önmagunk megtagadása lesz a döntő. Ezért kell magunkat egészen átadni, hogy az Ö szenvedésében való egyesülésünkben halála és feltámadása hathatós legyen életünkben. Ne engedjük eltéríteni magunkat a céltól (Fii 3, 14). Hatalmas dolgokról van szó. Az, amit most az egyetlen fundamentumra építünk, kiindulópont lesz az örökkévalóság, a megdicsőült élet számára a dicsőségben. Nagypéntektől húsvétig A Golgotán még ott állt a kereszt, de már a bíbor vért a por felitta. Mindenki elment, elszéledt, ki hitt az Emberfiának? — Elvégeztetett. Júdás nyakán is roppant a kötél, nem vonzza többé árulásra már juss. Kezét tisztára mosta rég Pilátus, András, Simon is bárkájába tért. Üres szívükben kétség sem maradt: nem fognak ők már ember-halakat, fényét vesztette bennük a csoda. De lenn a sziklasirban ezalatt megépült Jézus teste temploma. Nem dönti többé senki le soha. F. L. 6
