Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 6. szám
На На félek megmondani az igazságot, nehogy elveszítsem a másik ragaszkodását; vagy mert azt mondhatná: „ezt te nem érted meg", vagy mert attól félek, hogy elveszítem a jó hírnevemet, hogy kedves vagyok; ha saját jó hírnevemet a másik legfőbb java elé helyezem, — akkor semmit sem ismerek az önmagát kisebbítő golgotái szeretetból. Ha megelégszem azzal, hogy egy sértést felületesen gyógyítsak és azt mondjam: „békesség, békesség", holott nincs békesség; ha megfeledkezem a megrendítő Igéről: a szeretet képmutatás nélkül való legyen (a Pét i, 22), és ha tompítom az igazság élét, igaz beszéd helyett kellemes szavakat mondok, — akkor semmit sem ismerek a golgotái szeretetból. Ha félek attól, hogy a másik iránt a legmagasabb lelki igényekkel legyek, mert sokkal könnyebb őt hagyni, amint van, — akkor semmit sem ismerek a golgotái szeretetból. Ha bármely döntéshez azért ragaszkodom, mert én döntöttem így; ha helyet adok a saját rokon- vagy ellenszenvemnek, — akkor semmit sem ismerek a golgotái szeretetból. Ha saját boldogságomat elébe helyezem a rámbízott munka javának — jóllehet ezt a szolgálatot kaptam és sok kegyelemben volt részem —, mégis meghátrálok, — akkor semmit sem ismerek a golgotái szeretetból. Ha elnéző vagyok önmagam iránt, ha kellemesen belecsúszom az öntetszelgés és önsajnálat bűnébe; ha Isten kegyelméből nem gyakorolok önmagámmal szemben határozottságot, — akkor semmit sem ismerek a golgotái szeretetból, mely a szégyenre nem tekintett és elszenvedte a keresztet. Ha én rendelkezem magam felett, ha gondolataim önmagam körül forognak és ha annyira el vagyok foglalva magammal, hogy a szívem nem szabad önmagámtól, — akkor semmit sem ismerek a golgotái szeretetból, amely nem kedvezett önmagának. Ha abban a pillanatban, amint észreveszem az énem árnyékát a küszöbön és nem csukom be az ajtót, nem tartom zárva az Ő hatalmával, aki munkálja bennünk az akarást és a véghezvitelt, — akkor semmit sem ismerek a golgotái szeretetból, amely önmagát áldozta fel és nem a maga, hanem az Atya akaratát kereste. Ha nem tudom becsületes örömmel a második vagy huszadik helyet elfoglalni; ha nem tudom az első helyet átadni anélkül, hogy méltatlanságomat feltűnést keltőén ne hangoztatnám, — akkor semmit sem ismerek a golgotái szeretetból. 8
