Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 6. szám
На На felfedezek valamit, amit mások hiába kutattak, és megfeledkezem öróla, aki nyilvánvalóvá teszi a mély és elrejtett dolgokat, aki tud arról, ami a sötétségben van és megmutatja azt nekünk; ha megfeledkezem arról, hogy Ő ajándékozta a világosság sugarát az ő legméltatlanabb szolgájának, — akkor semmit sem ismerek a golgotái szeretetből. Ha nem tudok nyugton maradni a magyarázat nélkül maradt dolgok miatt és elfelejtem az Igét: „Boldog, aki énbennem meg nem botránkozik", — vagy ha emiatt megtűröm magamban a bizalmatlanság leghalványabb árnyékát, — akkor semmit sem ismerek a golgotái szeretetből, amely Isten útjait mindig tökéleteseknek ismerte el. Ha kétség esetén egy barátomról nem a legjobbat gondolom, ha az ő szavát vagy tettét nem jóra, hanem rosszra magyarázom, — akkor semmit sem ismerek a golgotái szeretetből. Ha könnyen megsértek valakit, hűvösen és barátságtalanul viselkedem, holott barátságos is lehetnék, — akkor még távol vagyok a golgotái szeretettől. Ha egy hirtelen támadás türelmetlen, szeretetlen szót tud belőlem kiváltani, — akkor semmit sem ismerek a golgotái szeretetből. Mert ha egy pohár csordultig van édes vízzel, abból egy csepp keserű víz sem csurranhat ki, bármilyen hirtelen megrázkódtatás éri is. Ha megsértődöm azon, hogy valaki olyan dolgokat ró fel nekem, amelyekben semmi részem nincs, elfeledve, hogy az én bűn nélküli Megváltóm végig az ártatlan szenvedés útját járta, — akkor semmit sem ismerek a golgotái szeretetből. Ha megkeseredem azok iránt, akik engem — a magam látása szerint igazságtalanul — elítélnek és elfelejtem, hogy ha annyira ismernének, amennyire én ismerem saját magamat, úgy még sokkal inkább elítélhetnének, — akkor semmit sem ismerek a golgotái szeretetből, amely értem szenvedett. Ha azt mondom: „Igen, megbocsátok, de nem tudok felejteni", mintha Isten, aki az egész világ minden tengerpartjának összes homokját naponta kétszer végigmossa, nem tudná az én lelkemből is elmosni az emlékezést, — akkor semmit sem ismerek a golgotái szeretetből, amely megbocsátásért esedezett azokért, akik őt a keresztre feszítették. Ha valaki, akinek a segítségére sürgősen rá vagyok szorulva, megelégszik azzal, hogy fát, szénát, pozdorját építsen, és én ezt felismerve mégis habozok lemondani a segítségéről, mert azt kevesen értenék meg, — akkor semmit sem ismerek a golgotái szeretetből. Ha olyan szolgálat által tudok valakin a legjobban segíteni, amelyet hozzá nem értők nem is minősítenek lelki munkának, és én bensőleg lázadozom s azt hiszem, hogy lelki szolgálatra vágyom, pedig a valóságban azért, mert az érdekesebbet és az izgalmasabbat keresem, — akkor semmit sem ismerek a golgotái szeretetből. 9