Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám
Liebstöckl Jenő: Botránkozás? Bolondság? „Mi pedig Krisztust prédikáljuk, a megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot" (1 Kor X, 23). A megfeszített Üdvözítőben való hit, hogy ugyanis az Úr Jézus kereszthalála által mindazoknak, akik őbenne hisznek, üdvösségük van, a zsidókban valóban megbotránkozást keltett. Ők várták ugyan a Messiást, aki megszabadítja sokat szenvedett és nypmorgatott népét, de hogy ez a Messiás istállóban született, egyszerű családból származott és hozzájuk hasonló életet élő ember legyen, méltóságának minden külső jele nélkül, ezt lehetetlennek tartották. Egy hithű zsidó előtt ilyet még csak mondani is megbotránkoztató káromlás volt. Főleg azok előtt, akik maguk is egész életükön át az írásban elmélyedtek, azt tanulmányozták és igazságait hirdették. Sokan nyíltan meg is mondták: „Ördög van benne és megháborodott, mit hallgattok rá?" (Ján. 10,20). A görögök előtt, akik a szónoklás és bölcselet mesterei voltak, az evangélium egyszerű, mesterkéltség nélküli hirdetése együgyű bolondság volt. Az ő isteneik a földi halandókhoz hasonló erkölcs, illetve erkölcstelenségek között dőzsöltek, veszekedtek, irigykedtek az Olimposzon. A zsidóknak botránkozás, a görögöknek bolondság volt, hogy János, Jakab, Péter, vagy Máté és Zákeus elhagyták becsületes vagy kétes foglalkozásukat. Pál, aki először reményteljes és buzgó farizeusnak indult, a legjobb úton haladt, hogy „az atyai hagyományokhoz" méltó helyet foglaljon el népe életében, az Úr Jézus követője lett. Ő is ilyen megbotránkoztató" és „bolond" volt, akit a földi bölcsek üldöztek, kinevettek. Hiszen otthagyták a biztos, nyugodt életet és magukra vették Krisztus gyalázatát, vállalták, hogy rokonságuk megtagadja, a világ megvesse, gúnyolja, üldözze és bolondnak tartsa őket. így van ez ma is és így lesz mindig. A világ előtt Jézus igazszívű, őszinte, átadott életű követői rajongó bolondok, akik egészségtelen és túlzott vallásoskodásban élnek, amit — szerintük — isten nem is kíván tőlük, így, gondolja ezt sok „vallásos", jó keresztyén is. Ha elmegy a templomba és imádkozik, az elég az üdvösségre. De az Úr Jézus valami mást mond. Istennek ebben más a nézete: „Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből" (Márk 12, 30). — Teljes szívvel szeretni azt jelenti, hogy ez az iránta való szeretet az egész szívünket be kell töltse annyira, hogy ennek az isteni szeretetnek a melege az embereket is áthassa. „Az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél" (1. Kor. 1, 25). „Mert e világ bölcsessége bolondság az Isten előtt" (1. Kor. 3,19). Istennek Igéje és az odaszentelt élet „bolondsága" mérhetetlenül nagyobb érték és drágább a világ minden bölcsességénél, mert „a világ bölcsessége bolondság Isten előtt". Aki a vagyonban, erejében, szépségében, tudományában, emberekben, testi élvezetekben és ezekhez hasonlókban látja az élet értelmét, az a világ szerint igazán bölcs. De mit mond Isten a bőségében gyönyörködő gazdag embernek? „Bolond, még az éjjel visszakérik tőled a te lelkedet.. ." (Luk. 12,20). A világ szerint az a bolondság, ha valaki a láthatatlan, örökkévaló dolgokért lemond a világ múlandó dicsőségéről, gazdagságáról és gyönyöreiről. Isten szerint pedig az ideigvalókért odaadni az örökkévalót — a világnak ez a „bölcsessége" a bolondság. Az örökkévaló már itt is a menny előíze. Az Űr Jézus békéjét, a lelkiismeret nyugalmát, a félelem nélküli, megelégedett életet adta a tanítványoknak és adja ma is az övéinek. Tehát már itt is vannak ennek szemmel látható és tapasztalható áldásai és örömei. A világ Isten beszédét bolondságnak tartja, de a világ bölcsessége bolondság az Isten előtt. Kiváltság Egy neves prédikátort meghívtak a cambridge-i egyetemre, hogy ott beszéljen. „Hallottam, hogy meghívtak az egyetemre előadásokat tartani" — mondta egy barátja. „Nem — felelte a prédikátor —, nem előadásokat fogok tartani egyetemi hallgatóknak, hanem bűnösök előtt Jézus Krisztusról beszélek majd." 5
