Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám
Az elektromos agytól Jézusig Megfigyeltem, hogy az ember agya a tudat alatt gyermekkori élményeket raktároz el. Azt gondoltam, megvalósítható ez bizonyára a technika területén is. Hosszú évek szakadatlan kísérletezései következtek, amíg végre feltaláltam egy készüléket, amely elraktározta a bemondottakat és utasításra megfelelő módon vissza is mondta. Lehetetlen azt itt most ismertetni, hogy különböző drótokkal, gócpontokkal és közvetítő zónákkal mennyi kísérletet kellett folytatni, de a végén mégis ott állt előttem és barátaim előtt ez a gép, mely a másodperc töredéke alatt végzett el bonyolult feladatokat, melyeket szakavatott, tanult emberek is csak évek alatt tudtak volna elvégezni. Szinte csodának tűnt — minden százszázalékban egyezett! Képzelhetik az örömünket! Egyszer váratlanul a gép által nyújtott minden számítás hamis volt. Előtte még helyes adatokat szolgált — egyszerre pedig minden téves. Kutatni kezdtem és rájöttem, hogy az elraktározott adatok mind helyesek voltak. Csak az egyik csomóponton volt valami hiba. És mivel az adatok mind ezen az egy csomóponton futottak keresztül, minden téves volt. Ez nagyon elgondolkoztatott és foglalkoztatott engem. A gépből kiindulva önmagamhoz jutottam el. Nincs talán valahol az én életemben is egy tévedés? Miért van bennem oly sok zavar és egyenetlenség? Ifjúkorom óta mennyi „téves" adatot gyűjtöttem össze magamban! Hazugság, aljas indulatok, romlottság,’ szeretetlenség, istentelenség, kétely és még olyan sok minden! És még most is annyi sok minden rossz járul mindehhez hozzá. Emellett erőlködsz, önmagadból valami jót előteremteni! Lehetetlen, hiszen minden jószándék azon az egy gócponton kell áthaladjon, ahol a tévedés van! Nem csoda, hogy akkor semmi sem egyezik, amit teszek, mondok vagy gondolok! Azokban a napokban kezembe került egy Biblia. Lapozgattam benne és a Római levél 3,23. versét olvastam: „Nincs kivétel, mert mindnyájan vétkeztek és híjjával vannak a dicsőségnek, amely Isten előtt számít. . ." Azt is olvastam, hogy senki nem igazul meg Isten előtt, legalább is nem a saját cselekedetei által. Arra a megállapításra jutottam, hogy — mint a gépben, úgy bennem is — el kell távolítani a hibás gócpontot. Ha az elektromos agynál bizonyos drótok kiégtek, a szerelő egybeforrasztotta őket. Vajon nálam is így kell eljárni? Ennek a csodagépnek, az „ember"-nek Isten a feltalálója. Tehát tudtam, hogy beteg bensőmmel hozzá kell fordulnom. Egy házi bibliakörbe kerültem. Bibliai kérdésekkel foglalkoztak. A kör vezetője segíteni akart nekünk. De a végső világosságunk még hiányzott. Egyszer azt mondta nekünk: — Nézzük hát a dolgokat teljesen a gyakorlati oldaluk felől. Vegyen elő mindenki egy ív papirost és írja fel magának mind a bűnöket, amelyekre a maga életében visszaemlékszik. Én először azt hittem, hogy alig lesz mit felírni. De ahogy elkezdtem írni, tele lett az első oldal, azután a második is, sőt nem is volt elég. Megijedtem önmagámtól, hogy mennyi ferde, csúnya, hamis és bűnös dolgot cselekedtem. Még töprengtem magamban, amikor a bibliakörvezető megszólalt: — A Kolossé levél 2,14 ezt mondja: Széttépte az ellenünk szóló kéziratot . . . Tépjük el mi is, amit felírtunk . . . Minden el van törölve! Lehullt a hályog a szememről. Még Ézsaiás 1,18 is szóba került: „Ha bűneitek skarlátpirosak lennének is, hófehérek lesznek." — 1. Jn. 1, 7-ben pedig ez van: „Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának vére megtisztít minket minden bűntől." Egyszerre nagy öröm fogott el, a megváltottak öröme, akik elnyerték a bűnbocsánatot. Dr. Gerhard Dirks 6
