Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám
Az utolsó idők keresztyénéi Júdás 18—21 Azt hiszem, hogy nem ok nélkül beszélünk sokat az utolsó időkről. Azok a jelek, amelyekről az Ür és tanítványai beszéltek, mind jobban kikristályosodnak. Nehéz idők ezek — jövendöli Pál Timótheusnak (2Tim 3,1), amelyektől sok rosszat is várhatunk. Mégis a testi nyomorúságok mellett a legszomorúbbnak én többek között azt tartom, amiről Júdás is ír levelében. A keresztyének, az igazak fogynak, vagy mint egy másik fordítás mondja: szakadásokat idéznek elő. Sajnos ezeket látjuk napjainkban. Minden igyekezet, mellyel a hűséges pásztorok Isten nyáját egységbe akarják gyűjteni, zátonyra fut azok törekvésén, akik mesterségesen támasztanak válaszfalakat a keresztyének között. Az okát kutatnunk kell, különben nem tudunk jó orvosságot találni gyógyítására. Júdás az okot abban látja, hogy ezek érzékiek, akikben nincs Szentlélek. Valóban, napjainkban eddig talán soha nem látott mértéket ért el a testiesség, érzékiség. Fertőz mindenütt: a nyomdában, színházakban, társaságban, munkahelyen, zenében — mindenütt. Péter apostol az utolsó időkről azt írja, hogy az emberek érzékiek, testiek lesznek, akik saját kívánságaikat elégítik ki (2 Pét 3, 3). Egocentrikus, Én-emberek, akik a maguk és nem Isten útját keresik (Ézs 53, 6). Pedig a testi kívánságok a Lélek ellen vitézkednek (1 Pét 2,11), aki test szerint él, abban a bűnök indulatai jutnak diadalra (Róm 7, 5). És a testi kívánságokból nagyon sok testi és lelki nyomorúság származik: háborúk, gyűlölködések; nemzet támad nemzet ellen, felbomlik a család, leomlik minden, ami nemes és szent. Pál ezért figyelmeztet: a test kívánságát véghez ne vigyétek (Gál 5,16—17). De a gyülekezetekben is felvetheti fejét a testiesség. Mert még testiek vagytok — mondja Pál —, mikor irigység és viszály van közietek (1 Kor 3, 3). „A testi, érzéki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének gondolatát" (1 Kor 2,14). De a testi embernek nincs is vágya a lelkiekre, hiszen nála minden az anyagiakra épül. Ez tölti be egész életét és ez minden mást elfojt. A gazdagodási vágy rabszolgává, a pénz rabszolgájává teszi az embereket és nem hagy időt. Sajnos, ez mindjobban fertőz a keresztyének között is. Ezért nem jut idő elmenni a gyülekezetekbe, sem az igeolvasásra, az imaéletre, a házi elcsendesedésekre, az atyafiak, a betegek látogatására, jó cselekedetekre . . . Pénz sem jut az Isten országára, mert bár többet keresnek, inkább a testet táplálják annak veszedelmére. És ezek az érzéki, testi emberek leszakadnak, elmaradnak a többiektől. Nem tudnak lépést tartani azokkal, akiket Isten Lelke vezérel. Őket más vezérli, ezért más lelkűiét, más gondolkozás, más beállítottság jellemzi, ami miatt nem maradhatnak együtt a Krisztus útján járókkal. Pártoskodást támasztanak, szakadásokat idéznek elő. Szomorú állapot, az utolsó idők egyik jellemző vonása. Azonban sokkal megdöbbentőbb, amit az eredeti szöveg mond itt, mely szerint ezek lelki (pszichikai) emberek, akikben azonban nincsen Szentlélek. Testvéreim, gondolkozzunk el ezen a súlyos kijelentésen. Ezek szerint az utolsó időkben az embereknek nem lesz Szentlélek-igénye. Nem állnak a Lélek vezetése, ellenőrzése alatt, hanem kivonják magukat alóla. Ez a keresztyénség nagy táborát, a névleges keresztyéneket illeti. Pál azt írja Timótheusnak: az utolsó időben megtartják ugyan a kegyesség (vallásosság, lelkiség) látszatát, azonban megtagadják annak erejét. És az ilyeneket kerüld! (гТкп 3,5). Ez a hivők nagy táborát ítéli meg. Az utolsó időkben fenntartják a hivők a vallásos látszatot, a lelkiség látszatát, de mivel nincs bennük Szentlélek és nem is vágyódnak a Lélek teljességére, ezért nem is részesülhetnek annak erejében. Hiányzik belőlük az átütő erő, a győzelem ereje. Ezért a hivők élete is csak olyan bukdácsoló, gyarló életté válik, mint azoké, akik papíron tartják keresztyénségüket. 2
