Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám
A bibliafordítás nehézségei és gyümölcsei Szerte az egész világon egy nagyon érdekes és fontos munka folyik. Feltérképezték, hogy eddig már kb. ezerkétszáz nyelvre fordították le ugyan a Bibliát, de még mindig legalább ugyanannyi nyelven nem jelent meg a Bibliának egyetlen könyve sem. Persze ezek a nyelvek nem világnyelvek, nem beszélik nagy tömegek. Legtöbbször csak egy-egy törzs beszéli, egy-egy törzs tagjai pedig 200 és 200 000 között váltakoznak. Azonban minden ember — még a legkisebb törzsek tagja is — meg kell ismerje a Bibliát, mert Isten Igéje nélkül nincs újjászületés, nincs isteni élet, nincs növekedés a lelki életben. Egyetemet végzett fiatalok óriási számban jelentkeznek erre a munkára. Külön kiképzést nyernek; a nyelvtudomány minden területét megismerik. Főleg azt sajátítják el, hogyan kell egy olyan nyelv nyelvtani alapjait lefektetni, amely még nincs írásban összefoglalva. Ilyenkor kiderül, hogy egyes fogalmakra nincs kifejezés, például: hit, megváltás, szent stb. Nehéz, fáradságos munka után sikerül csak esetleg megfelelő körülírással visszaadni a fogalmat. * Elmondok egy példát. Az egyik törzs nyelvén semmiképpen nem találtak a hinni szónak megfelelő kifejezést. A „véletlen" jött segítségül. Egy este a bennszülöttek közül többen felkeresték a bibliafordító misszionáriust. Látszott rajtuk, hogy egy fontos kérdés foglalkoztatja őket. — Te nagyon sokat beszélsz nekünk Jézusról. Láttad te Öt? — Nem, a szemeimmel nem láttam Öt. — Talán az édesapád látta? — Nem, ő sem látta. — Vagy talán annak az apja? — Nem, Jézus nagyon régen élt; mi nem láttuk Öt. — Hogy lehet akkor, hogy úgy beszélsz róla, mintha láttad volna Öt? Akkor te a szíveddel látod Öt? Mint akit villámcsapás ért, a misszionárius felkiáltott: „Megvan! Hinni annyit jelent: a szívemmel látom Jézust." * Az egyik afrikai törzs nyelvén egy-egy kifejezés így hangzik: Magasztalták Istent — nagy nevet adtak neki. Böjtöltek — bekötötték a szájukat. Irigyek — rágja őket. Ök egyek — egy közös szájuk van. Előfordul, hogy sikerül egy részt pontosan lefordítani, mégis használhatatlan, mert az ottani szokásoktól eltér. Például Márk. 4, 21. fordítása így hangzik: „Vajon a lámpást azért gyújtják, hogy egy edénnyel befedjék, vagy hogy az asztal alá rejtsék?" A felelet természetesen az volna, hogy nem; egy bennszülött mégis azt válaszolta: „igen! Ha fúj a szél, edényt borítok rá, hogy el ne oltsa és ha azt akarom, hogy ne legyen olyan fényes, akkor az asztal alá teszem." Tehát meg kellett változtatni a fordítást így: „Ha azt akarom, hogy világos legyen és lámpást gyújtok, edényt borítok reá vagy az asztal alá teszem?" Erre már azt felelték: „Természetesen nem!" Miért először Márk? Egy még írásban azelőtt nem rögzített nyelvre rendszerint elsőnek a Márk evangéliumát fordítják le. Miért? Azért választják szívesen elsőnek, mert: 1. Az evangéliumok közül való és az Úr Jézus személyét és életét mutatja be. 2. A legrövidebb evangélium. 3. Kevés képletes beszédet tartalmaz. 4. Sok történetet beszél el. 5. A kezdete érdekes és könnyű. 6. Keveset hivatkozik az Ószövetségre és a zsidó szertartásokra. 7. Az evangélium egyszerű formáját adja. Ez megkönnyíti a fordító munkáját és az olvasó számára a megértést. * összehasonlításul még álljon itt néhány szemelvény. Ghánában beszélik többek között a „sisala" nyelvet. Négy szószerinti fordítás így hangzik: 12
