Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 3. szám
A fügefa alatt „Szólott neki Nátánael: Honnét ismersz engem? Felelt Jézus és ezt mondta neki: Mielőtt Fülöp hívott téged, láttalak, amikor a fügefa alatt voltál. Válaszolt neki Nátánael: Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!" (Ján. i, 48-49)Az ember érti a módját a rejtőzésnek. Keresi az olyan helyeket és magaslatokat, ahonnan ő messzire lát, de mások elől rejtve van. Ha talál ilyen helyeket, ott megveti a lábát, mert úgy érzi, biztonságban van. Meglepő Nátánael önteltsége, amikor Fülöppel beszél és megdöbbentő a felismerés, a lelepleződés a következő percben, amint szemben áll Jézussal. Nátánael törvény tudó volt és csak az írást ismerte, de nem értette, mint futnak össze saját életének, lelkének, indulatainak szálai Isten kezében. Valaki így írt fiatal éveiről: Ifjúságomat a vizsgálódás, keresés és tudásszomj jellemezte. Tanulni szerettem volna, de szüleim szegények voltak. Más lehetőség híján ipari pályára mentem. Sokat olvastam, szinte habzsoltam a könyveket, különösen a fizika és a filozófia érdekelt. Közben mint vidéki iparossegéd, nyakig süllyedtem abba az erkölcsi mocsárba, ami az akkori falusi életet jellemezte. Került a kezembe Biblia is. Olvasva Jézus életét, sehogy sem értettem, hogy egy ilyen csodálatos embernek miért kellett meghalnia. Homályban maradtak előttem az evangélium igazságai is, pedig sokszor hallgattam az Igét. Maradt bennem valami hiányérzet, pedig sok ismeretet szereztem. A továbbiak során eljutottam egészen az istentagadásig és büszke voltam, mikor sikerült társaimat meggyőzni vélt igazságomról. Egy alkalommal, amint a mezőn szántottam, sok minden felett töprengtem. Isten létezése, nemlétezése, bűn, halál, élet, üdvösség, kárhozat felett gondolkoztam valahogy így: ha Isten van és van ítélet, akkor én elvesztem, számomra nincsen irgalom, mert én előtte az én becstelen, mocsárba süllyedt életemmel megállni nem tudok. Éreztem, hogy Isten kezéből nem menekülhetek. Ügy éreztem, hogy ez a halál, ez a kárhozat. Egy pillanat alatt szakadt rám mindez. Zokogó sírás fojtogatott és jó, hogy a közelben nem volt ember. Később jöttem rá, hogy nem ember, hanem a Szentlélek jött bizonyságot tenni az Ür Jézus Krisztusról. A kárhozat és halál sötétségét Isten világossága váltotta fel. Szívemet békesség és ujjongó öröm töltötte be, mert azt az igaz örömet, amit nem találtam a testiségben és az ismeretek habzsolásában, azt megnyertem az Ürral való áldott közösségben. — Igen, mindez egy pillanat alatt történt. Jézus egy tekintete elég volt arra, hogy Nátánaelnek, a bölcs írástudónak igazsága semmivé váljon. Jézus hátratekintett a tagadó Péterre a főpap udvarán s ez elég volt, hogy összetörjön és keservesen sírjon. Saul egy pillanat alatt rogyott a földre a damaszkuszi úton, a kérdéssel: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Te mi után futkosol, téged mi tölt be? Rang, pénz, ismeretek vagy események? Most az a kérdés, hogy megragadod-e az alkalmas pillanatot, amikor örökkévaló kincseket nyerhetsz. A pillanatok az idő részei. Egy pillanat az idő az örökkévalóságig, de ez a pillanat olyan kincseket rejt magában, amelyeket a rozsda és a moly meg nem emészt és a tolvajok ki nem ássák és el nem lopják. Nátánael, Pál, Péter felismerték a pillanat nagyszerűségét. Bár te is kilépnél rejtekhelyedről, hogy tied lehessen az élet világossága! 11 Akkor én is elhittem .. . párddal a nigériai őserdőben. Akkor jöttem rá, hogy igaz volt és hogy az én javamra lett az megírva. Mary Slessor Én sem hittem Dániel történetét az oroszlánveremben addig, míg magam is meg nem tapasztaltam valami hasonlót a leo-
