Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 3. szám
Ungár Aladár: A hiánycikk A „hiánycikk" jól ismert fogalom. Kifogy valami és nem kapható. Ez sokszor kínos. Lelki téren van valami, ami szintén „hiánycikk": a lelkigondozás. Tapasztalatom szerint minden országban nagy hiány mutatkozik ebben. Egyházak és szabadegyházak lelkészei és prédikátorai előszeretettel használják a lelkipásztor elnevezést. A legtöbben azonban annyira túl vannak terhelve adminisztrációs munkával, vagy olyan nagy a körzetük, hogy nemigen tudnak egy-egy lélek gondjával, bajával, problémáival foglalkozni. Pedig a gyülekezet belső fejlődésére és a tagok krisztusi életére nézve rendkívül fontos a lelkigondozás. Elengedhetetlen — ha elmarad, vagy hiányos, nagy kárt okoz. A modern fejlődés világszerte mindig nagyobb követelményeket támaszt. Kölönösen a vezető állásban levő emberek érzik ezt. Következménye sokszor a szívhalál. Én rájöttem valamire. Nem a sok munka öli meg az embert, hanem a feszültség. Dolgoztam én sokszor 12—16 órán át egyfolytában, de meg sem éreztem, mert örömmel, szívesen végeztem és nem voltam hajszában. Viszont amikor valami miatt időszorosságban voltam és sietve, zaklatottan végeztem dolgomat, hamar kifáradtam. A modern embernek éppen e zaklatottsága miatt nagy szüksége van a lelkigondozásra. De kinek van ehhez ideje és türelme? Olvastam, hogy egy pszichiáter kü-Egy napon Harry betévedt az Üdvhadsereg termébe. Éppen vasárnapi iskolát tartottak. A fiú félénk és nagyon zárkózott volt. Csak hetekkel később melegedett fel. Akkor kiöntötte a szívét. Szülei évekkel ezelőtt összevesztek és azóta nem beszélnek egymással. Felkerestem az édesanyát. Boldog volt, hogy végre valakinek mindent elmondhat. Talán az Üdvhadsereg tud segíteni? „Egy sajnálatos félreértéssel kezdődött. Szó szót követett, mindketten nagyon dühösek voltunk. Mintha valami összetört volna. Azóta nem beszélünk egymással. Ha feltétlenül kérdeznem kell Iönös vizsgálatot végzett. Lelkészeket, prédikátorokat keresett fel s előadta, hogy problémáira lelki tanácsot keres. Elmondta panaszait és azt leste, van-e a másiknak türelme őt végighallgatni. A zsebében stopperórával mérte az időt. Azt a meglepő felfedezést tette, hogy legfeljebb két és fél percig hallgatták őt közbeszólás nélkül. Akkor félbeszakították és zúdult rá a sok tanács, oktatás, szemrehányás, erkölcsi prédikáció. Ez nem lelkigondozás! Aki embereknek segíteni akar, annak legyen ideje. Valakit meghallgatni — az illető számára már fél gyógyulást jelent. Sokan szenvednek az alatt, hogy senki előtt nem tudják „kibeszélni" magukat. „Senki nem törődik velem, nem kérdeznek, nem is állnak szóba velem" — panaszkodnak sokan. Hogyan lehetne ezen segíteni? A lelkigondozás nem a felszentelés vagy a szolgálatba-állítás kérdése. A lelkigondozás előfeltétele a kegyelmi ajándék kérdése. Senki ne nyúljon e szolgálathoz, akinek nincs ehhez kegyelmi ajándéka! Viszont vizsgáld meg, nincs-e éppen neked kegyelmi ajándékod? A többiekkel közösen kérheted Istent, hogy Ö támasszon pásztorokat (Ef. 4,11). Az evangélista és tanító szolgálata fontos, de nem kevésbé fontos a lelkek pásztorolása! Isten e sorok által talán éppen téged szólít meg, kedves olvasó! valamit, akkor a gyerek által. A férjem rendesen hazahozza a keresetét, én főzök neki, rendbe tartok mindent, de öt éve nem beszélünk egymással." — Közben hazaérkezett a férj. Szívesen vette közvetítésemet. Négyen együtt voltunk. Felolvastam egy részt a Bibliából és imádkoztam értük. Kértem, hogy imádkozzanak ők is. Ima után egymásra néztek és — nem, nem lehet leírni ezt a kibékülést. Vasárnap mind a hárman eljöttek az Üdvhadseregbe. Harry sugárzó arccal mesélte: „Nagyon boldogok vagyunk, mert Jézus nálunk lakik." 12 ... és hogy néz ez ki a gyakorlatban?