Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 3. szám
nyáján azok vagyunk. De jegyezd meg, hogy az Ür nem úgy áll melléd, hogy eltünteti gyengeségeidet és nem halmoz el sokféle erővel. Az erő, amelyet tőle nyersz, erőtlenségben megnyilvánuló erő. Cserépedényben van minden kincsünk. Az ember erőtlensége nem korlátozhatja Isten erejét Adjunk hálát Istennek, hogy az emberek gyengesége nem lehet akadálya annak, hogy Isten ereje kiáradjon. Mi azt gondoljuk, hogy ahol szomorúság van, ott nincs öröm, ahol könnyek hullanak, ott nincs magasztalás, ahol nyilvánvaló gyengeség van, ott nem lehet erő, ahol kétkedés van, ott nem lehet hit. De Isten el akar vezetni bennünket annak felismerésére, hogy amit az embertől vár, az csak annyi, hogy legyen cserépedény az isteni kincs befogadására. Ha tehát levertség akar úrrá lenni rajtad, ne engedj a levertségnek, hanem az Úrra nézz és a kincs annál szebben fog ragyogni, mert gyönge cerépedényben van. A keresztyénség dicsősége éppen abban nyilvánul meg, hogy Isten kincse bármilyen gyönge cserépedényben megmutatkozhat. A keresztyénség látszólag következetlenség. Minél tovább jutunk a keresztyén életben, annál következetlenebb lesz életünk: a kincs mindinkább nyilvánvalóbbá lesz, de a cserépedény cserépedény marad. Milyen csodálatosan szép ez. Figyeld meg annak az embernek isteni türelmét, aki különben türelmetlen természetű és hasonlítsd össze azzal az emberrel, aki sohasem jön ki a sodrából. Nézd az isteni alázatosságot abban, aki természete szerint gőgös és hasonlítsd össze azzal, aki alakoskodik. Nézd meg Isten erejét abban, aki gyönge akaratú és hasonlítsd össze azzal, aki természet szerint erős jellem. A különbség óriási! Emberek, akik természet szerint gyöngék, könnyen azt gondolják, hogy alkalmatlanok, mert cserépedényük hitvány. De nincs ok a csüggedésre, hiszen a kincs a cserépedényben fokozottabb fénnyel tündököl. Szeretném kiemelni: a lényeg abban van, hogy milyen a kincs és nem abban, hogy milyen az edény, amelyben helyet foglal. . nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát" (Rm. i, 16) Pál apostol ezt a mondatot az akkori világközpont polgáraihoz írta s kifejezésre akarta juttatni az evangélium, a megváltás nagyszerűségét. Az evangélium ma is az egyetlen jó hír a bűnös ember számára, neked is és nekem is. Miért? Mert aki hitelt ad az Isten szavának és enged annak, az megtapasztalja isteni erejét, új lelkületet nyer a Szentlélek által s bizonyos lesz bűneinek bocsánatában. Mindezt az Isten nélküli világ nem ismeri. Mégis sokan, akik keresztyéneknek valljuk magunkat, környezetünk előtt sokszor elhallgatjuk, hogy Jézuséi vagyunk. Miért? Talán nem akarunk szégyent vallani erőtelen, hitbeli tapasztalatokban és örömben szegény keresztyénségünkkel. Nincs eleven kapcsolatunk az élő, Szentlelke által ma is köztünk levő, bennünk lakozni és hatni akaró Jézus Krisztussal. Szégyelljük az evangéliumot, mert mi is csak a látható „valósággal" számolunk. Pedig boldog az, aki nem lát és hisz. Hisz az isteni realitásokban és ígéretekben! Adj hát helyet Krisztus beszédének szívedben, életprogramodban s akkor megtapasztalod az О uralmát, befolyását életedben és környezetedben. Kiváltság annak az oldalán lenni, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. Kiváltság bátran és örömmel megvallani Őt a világ előtt. Az ember üres, szegény és reménytelen és szíve mélyén „sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését", bizonyságtételét. És ha mosolyognak is rajtad — nem szégyenülsz meg! Ne szégyelld hát a Krisztus evangéliumát e bűnös, parázna nemzedék előtt, hogy Urad se szégyelljen majd téged mennyei Atyja előtt. Kovács Árpád * * * „Ha tehát száddal vallód, hogy Jézus az Űr, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, üdvözülsz. A szívbeli hit ugyanis megigazulásra, a szájjal való megvallás az üdvösségre szolgál. Az írás ugyanis azt mondja: senki szégyent nem vall, aki benne hisz." Róm. 10, 9—11 Közli: Tímár László
