Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 3. szám
i. *1UU IV_1 JC41UJD. Biztonság Jézusnál (]án. Jel. 1,17) A kis Pityunak nagyon tetszett az áruház; a rengeteg holmi, játék, ruha, édesség. Mindent alaposan meg kellene nézni, de a mama keze húzza tovább, mindig éppen abban a pillanatban, amikor valami érdekeset meglátott. Ezért egy kedvező pillanatban kihúzza kezét a mama kezéből és eltűnik a tömegben. Egy ideig nagyon érdekes teljesen önállóan körülsétálgatni a nagy tömegben s kedve szerint nézegetni a szép dolgokat. Lassan azonban unalmassá válik és a nagy tömeg már nem érdekes, hanem inkább félelmetes, mert lökik őt jobbról-balról. Jó volna újra a mama kezét fogni, ha itt volna. De hol van? A kisfiú sírva fakad, mert hirtelen ráébred, hogy a nagy tömeg ellenére — egyedül van. Hiányzik az anyai kéz biztos vezetése, amely egyben védelmet, biztonságot is nyújt. Mennyire hasonlít a mi életünk is az eltévedt kisfiú sorsához. Elindulunk egyedül, mert azt képzeljük, az élet egy gyönyörű áruházhoz hasonlít, ahol szebbnél-szebb dolgok várnak ránk. Milyen hamar rá kell döbbennünk, hogy egyedül vagyunk a nagy tömegben. Minél jobban összetömörül az emberiség a nagy városokban s minél közelebb hozza a modern közlekedés a városokat, országokat, sőt kontinenseket is egymáshoz, annál magányosabb az egyén. Sosem volt annyi magára hagyott ember, mint napjainkban. Idősek, betegek, egyedülálló személyek mind panaszkodnak, hogy senkisem törődik velük, szenvednek az elhagyatottság alatt. De azok közül, akiknek külsőleg van kapcsolatuk, sok mégis szívében elhagyatottnak érzi magát. Hiába találkozik tíz, húsz vagy talán száz emberrel is, még sincs közössége eggyel sem. Nincs senkije, akinek közösségében biztonságot érezne. Talán már te is tapasztaltad, hogy a döntő órában nem találsz támaszt senkinél sem. Van valaki, akire támaszkodhatsz, aki biztonságot ad minden helyzetben. Ő így mutatkozik be: „Én vagyok az első és az utolsó és az élő, pedig halott voltam, és íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halálnak és pokolnak kulcsai" (Jel. í, 17). Ö az, akire minden helyzetben számíthatsz, nála biztonságban vagy. Az Ő keze megvéd, az Ö szava vigasztal és útmutatást ad. Jézus Krisztus az első és az utolsó, Ő minden az én életemben. Közel húsz éve, hogy életemet átadtam neki. Azóta sok minden történt; nem volt mindig könnyű életem útja. De egyet megtapasztaltam: Jézus velem volt, nem voltam egyedül a sötét órákban és a nehéz útszakaszokon sem. Jézus az első és az utolsó, ez azt jelenti, hogy Ő minden felett áll. Ezért mondja: „Ne félj!" Ha Jézusnál vagy, nem kell félned. Nem kell félned az élettől, mert bármi ér téged, ott van melletted Mestered. Semmisem történhetik veled az Ö tudta nélkül. Nem kell félned a haláltól sem, mert Ő legyőzte a halált és örök élettel ajándékozza meg azokat, akik benne hisznek. Nem kell félned az ítélettől sem, mert Ő már elégtételt szerzett a te bűneidért is. „Nincs tehát immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak . . ." Ha azt kérdezed tőlem, hogy mit jelent nekem Jézus Krisztus, egy szóval megmondhatóm : mindent. Ezért vettem sorba azokat az igéket, ahol Jézus kinyilatkoztatja önmagát. Ő az ajtó, az út, az igazság, az élet. Ő az élet kenyere, a jó Pásztor, a világ világossága, a feltámadás, a szőlőtő. Ö az első és az utolsó — az élő. Élő valóság számomra. Ha ezt nem tapasztalnám naponta, nem is beszélnék róla. Ezért mondhatom az énekköltővel: Minden, minden nekem Jézus; mentői inkább nézem Őt, annál jobban kell szeretnem az énértem szenvedőt. Minden, minden nekem Jézus! Én övé s Ö az enyém. Neki élni, Őt szolgálni vágyom itt e földön én. 6
