Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 3. szám
Cserépedények (2) Sokan azt mondják, hogyha imádkoznak egy bizonyos dologért, annyira hisznek Istenben, hogy teljes bizonyosságuk van — Isten már meg is hallgatta könyörgésüket és biztosak abban, hogy megadja azt, amit kértek tőle. Viszont nem történik semmi. Miért? Éppen azért, mert olyan „csodálatos" a hitük. A kincsük nem cserépedényben van. Sokan viszont elmondották, hogy félnek és kétségeskednek, bár buzgón könyörögtek és igyekeznek teljesen rábízni magukat Istenre. Igyekeznek ugyan megragadni Isten ígéreteit, de ugyanakkor önkéntelenül is ott van szívükben a kétség is. Meg kell jegyeznem, hogy az igazi hitet a kétségek sohasem semmisíthetik meg. Az igazi hit drága kincse a kétkedés cserépedényében van ugyan, de a cserépedény nem semmisítheti meg a kincset! Ez a környezet csak fokozza a benne ragyogó kincs tökéletes szépségét. Ne értsen félre senki: nem a hitetlenséget akarom pártfogásba venni, hanem azt akarom megvilágítani, hogy a keresztyénség nemcsak kincs és nemcsak ócska cserépedény, hanem kincs a cserépedényben. Mindig szívesen gondolok az első gyülekezetre, amint Péter kiszabadulásáért könyörögtek. Mikor azonban kiszabadult és oadérkezett s zörgetett a tornác ajtaján, a hívők azt mondták: „az ő angyala az". Olyan hitük volt, amely megmozgatta Isten kezét, de emberi gyengeségük is nyilvánvalóvá vált. Mikor a keresztyén megerősödik abban a bizonyosságban, hogy most Istenre kell támaszkodnia, ugyanakkor felmerül szívében a kérdés, hogy nem tévedett-e valamiben. Mikor legerősebben áll az Úrban, gyakran épp akkor látja legvilágosabban a maga tehetetlenségét; amikor a legbátrabb, akkor érzi, hogy szorongatja a félelem; amikor tele van örömmel, hirtelen szomorúság tölti el. Mindebből nyilvánvaló, hogy a kincs cserépedényben van. Isten ereje az ember erőtlenségében nyilvánul meg Pál azt mondja, hogy tövis van a testében. Hogy mi volt ez a tövis, nem tudom, de azt tudom, hogy Pált erőtlenné tette. Háromszor imádkozott azért, hogy Isten vegye el azt tőle. De Isten így felelt: „Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által jut el céljához" (2. Kor. 12, 9). Hogyan lesz látható Isten erejének teljessége erőtelen emberekben? A keresztyénség a felelet erre a kérdésre. A keresztyénség nem mentes a gyöngeségektől, nem is Isten hatalmas erejének megnyilvánulása csupán, hanem az isteni erő megmutatása az ember erőtlenségén át. A keresztyénség által az ember nem lesz földöntúli lény, de az ember gyengeségében Isten megmutatja az Ő csodálatos erejét. Szeretném ezt egy példával megvilágítani. Egy időben súlyos beteg voltam. Két hónap alatt háromszor röntgeneztek és minden esetben kimutatták, hogy állapotom igen komoly. Imádkoztam és hittem. Reménykedtem abban, hogy Isten meggyógyít és több esetben éreztem, hogy új erőt nyerek. A baj gyökere mégis bennem maradt és így mindig a visszaesés veszélye fenyegetett. Megszomorodtam. Mit ér az, ha időnként felerősödöm? Egy napon bibliaolvasás közben eljutottam ahhoz a részhez, amelyben Pál háromszor könyörög, hogy Isten vegye el testéből a „tövist". Isten nem ezt tette, hanem így szólt: „Elég néked az én kegyelmem!" A tövis megmaradt, de Pál nagyobb kegyelmet nyert általa. Tűrnie kellett a gyöngeséget tovább, de kapott hozzá kegyelmet, hogy elviselhesse azt. Megláttam, hogy ez a keresztyénség. Imádkoztam, hogy Isten adjon több világosságot nekem ebben. Istennek van hatalma a nehézségek felett, de nem mindig távolítja el a nehézségeket. A keresztyénség nem abban áll, hogy a sziklatömbök elkerülnek az útból, hanem abban, hogy a vizek szintje emelkedik. Vannak nehézségeid? Bizonyára vannak. Erőtlen vagy? Igen, mind-4
