Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 2. szám

Tímár László:

Cserépedények

(2. Kor. 1, 8—9; 4, 7—10; 6,8—10; 12,7—10).

Pál, amint őt a második korintusi levél bemutatja.

Ha a második korintusi levelet figyelemmel olvassuk, megismerjük Pált, az embert önmagában és Pált a Krisztusban. Amiről Pál az első fejezettől az utolsóig beszél, az mind ezt mutatja. Egy vezérelv vonul végig a levél minden fejezetén, amelyet Pál maga így fejez ki: „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van."

A második korintusi levél a legszemélyesebb az Űjtestamentum összes könyvei között. A többi levél mind isteni kinyilatkoztatások, a második korintusi levél fő vonása a legszemélyesebben emberi. Ez a levél bemutatja nekünk azt az embert, akire Isten rábízhatja kinyilatkoztatásait.

Milyennek képzeltem az igazi keresztyént? Közvetlenül megtérésem után volt egy elgondolásom arról, hogy milyen legyen a keresztyén és mindent elkövettem, hogy én is ilyen legyek. Tökéletességre jutni — ez volt minden vágyam, de hogy milyen legyen ez a tökéletesség, azt saját elképzelésem szerint döntöttem el. Azt hittem például, hogy a tökéletes keresztyénnek reggeltől estig mosolyognia kell és ha könnyet talál ejteni, akkor oda a győzelem. Úgy véltem, hogy az igazi keresztyénnek igen bátor embernek kell lenni, nem szabad félnie, bármi történjék is. Ahol félelem van, ott hitetlenség is van — gondoltam —, hogyan lehet tökéletes az, aki nem tud bízni az Úrban?

Pál is ember volt

Határozottan megfogalmazott elgondolásaim voltak a helyes keresztyén magatartásról és ragaszkodtam ehhez mindaddig, amíg egy szép napon eljutottam a második korintusi levél olvasása közben ahhoz a részhez, amely arról beszél, hogy Pál szomorú volt. Ez meghökkentett. Pál és szomorúság? Olvastam Pál sok könnyhullatásáról is; hogyan lehetséges, hogy Pál sírt? Olvastam szívbeli szorongásáról, háborgásáról és csodálkoztam rajta, hogyan lehet, hogy Pál háborgott? „Erőnk felett megterheltettünk, úgy hogy életünk felől is kétségben voltunk." Elcsodálkoztam: Pál valóban kétségeskedett volna? Különösnek tűnt előttem, hogy olyan ember is, mint Pál,

ilyen és ehhez hasonló érzésekkel küzd. És amint továbbjutottam az olvasásban, lassan-lassan ráébredtem, hogy a keresztyének nem földöntúli lények, és Pál nem áll nagyon távol tőlünk. Felfedeztem, hogy Pál is ember, éspedig hozzánk hasonló ember. Olyan ember volt, aki bár félt, de mégis bátor volt; akit nyomorgattak, de meg nem szoríthattak; aki kétségeskedett, de nem esett kétségbe. Erőtlensége nyilvánvaló, de kijelenti, hogy amikor erőtelen, épp akkor erős. Látjuk őt, hogyan hordozza testében az Úr Jézus halálát, hogy Jézus élete is látható legyen a testében. Ismerjük őt „rossz és jó hír által" mint ámítót és mégis igazat", mint „ismeretlent és mégis ismeretest", mint „halálra váltat és íme élőt", mint „bánkódót, de mindig örvendezőt, szegényt, de mégis sokakat meggazdagítót, mint akinek semmije sincs, mégis minden az övé". Igen, ilyen a keresztyén!

A hivő szellemi következetlensége

A keresztyén alapjában véve következetlen. Jellegzetes vonása a következetlenség. De mindez Istentől van. Isten másképpen gondolkozik, mint az ember. Isten gondolata szerint: „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van."

Az, hogy a cserépedény törékeny volta látható lesz, még nem jelenti azt, hogy az eset reménytelen. Istennek nem az a szándéka, hogy eltüntesse a cserépedényt, hanem hogy a kincset elhelyezze benne. Mindig cserépedény az, ahol ez a kincs megtalálható. Állítom, hogy nincs olyan ember, akinek gyarló cserépedénye alkalmatlan lenne a kincs befogadására. A kincs értékét csak emeli az alkalmatlan edény, melyben helyet talált. Pál ember volt, húsból és vérből való, de az 6 életén keresztül isteni kinyilatkoztatásokat közöl velünk Isten. Pál nem volt automata, hanem érző ember. Nem volt mindig egyformán szomorú, nem volt örökké örvendező. A keresztyén ember jellemző tulajdonsága, hogy bár szemei könnyesek, arca ugyanakkor mosolyra derül. Reménykedünk abban, hogy a hivő ember egyszer eljut arra az állapotra, melyben a földi edénynek már semmi nyoma nem lesz többé; de most még az Úr leghűségesebb gyermekében is megláthatjuk ezt a kettősséget. Felismerjük benne a természetes embert és meglátjuk őt az Úrban.

6