Vetés és Aratás, 1969 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 1. szám
Miért nincs Istennek arca? Mindannyiunk nevében beszélt az a kislány, aki egyszer azt mondta lelkipásztorának: „Miért nincs Istennek arca? Látni szeretném őt!" Egy gyerekes, de mégis mélységes vágyat fejezett ki a valóság iránt. Öt nem elégítette ki valamely ködös, határozatlan, földöntúli elvont fogalom Isten felől. Valami határozott, kézzelfoghatót akart. Valakit és nem valamit akart Isten helyébe. Talán ez az oka annak, amiért emberek nem veszik Istent komolyabban, Istenről csak egy ködös, elmosódott, távoli elvont elméletük van — egy eszme, amely nincs semmiféle kapcsolatban a mindennapi élettel. Azt hiszem, minden ember látni szeretné Istent. Menjünk vissza az ótestamentumi időkbe. Ez volt Mózesnek, Izrael fiai nagy vezetőjének sóvárgása. Amikor szembenézett a bizonytalansággal, hogy a választott népet abba az országba vezesse, amit Isten ígért nekik, bizonyosságért esedezett. Kérte, hogy Isten jelenléte menjen velük. 2. Mózes 33. fejezetében ez így van megírva: „És mondá Mózes: Kérlek mutasd meg nékem a te dicsőségedet. És mondá az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét . . . Orcámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén ... És mondá az Úr: íme van hely én nálam; állj a kősziklára. És amikor átmegy előtted az én dicsőségem, a kőszikla hasadékába állítalak téged és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok. Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engemet, de orcámat nem láthatod." Habár Isten beszélt az emberekhez a felhőből, tűzből és füstből, arca mindig rejtve maradt az ember tekintete elől. A hangját ismerték, de mennyire vágyódhattak látni az arcát! De az „idők teljességében" megtörtént! Isten előre megmondotta, hogy meg fog történni. Egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, aki született Szűz Máriától, küldte, hogy az emberek láthassák Istent. És látták őt, pufók, rózsás gyermek arcát, és felismerték őt. Az agg Simeon ujjongott a templomban, amikor meglátta „az Úr Krisztusát". Anna prófétaasszony is felismerte a gyermek Jézust, mint azt, akitől Jeruzsálem a megváltást várta. Látták őt, pirospozsgás fiús külsővel, amint ott ült a doktorok között a templomban. Még csak tizenkét éves volt, de már akkor is foglalatos volt Atyjának dolgaiban. Látták Jézust gyarapodni bölcsességben és testének állapotában és az Isten és emberek előtt való kedvességben. De közülük csak kevesen voltak tudatában annak, hogy Isten jelent meg közöttük. Harminc éves korában János megkeresztelte Jézust a Jordán vizében. Miközben a tömeg ott állt és nézte, látta az egeket megnyilatkozni és a Lelket mint egy galambot őreá leszállni. És szózat lett az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm!" A következő három évben meghitté vált Isten arca Jézus Krisztusban sokak számára. Követték őt a tanítványok és elkapták változó arckifejezését az élet minden helyzetében. Láthatták őt a galileai Kánában menyegzőn, amint élvezte az ünnepséget és kivette részét az alkalmi örömökből. Megfigyelhették a templomban, amint tekintetét elborította az indulat, amikor látta, hogy az ún. vallásos emberek az imádság házát árusok és latrok barlangjává züllesztették. Barátjának Lázárnak sírjánál könnyezni látták őt. Újból és újból láthatták a szánalom kifejezését annak a szemében, akinek vérzett a szive, amikor botladozni látta őket vétkeik, bűneik súlya alatt. Amikor táplálta a sokaságot, gyógyította a betegeket, a vakok szemeit megnyitotta és segített mindazokon, akik hozzá jöttek. Azok, akik őszintén hittek, szabadulást nyertek. Jézus Krisztusban meglátták Istent! Azt vélné az ember, ha valaki valaha ilyen dicsőségnek szemtanúja volt, sohasem kételkedhetik többé és nem fordulhat el az ő szeretetétől. Mégis akadtak, akik gyűlölték őt és elhatározták szívükben, hogy elpusztítják. Vallásos vezetők, akik fel kellett volna ismerjék őt, nem Isten, hanem az ördög arcát látták benne. Egy tanítványa elárulta őt harminc darab ezüst pénzért. Egy másik, aki fogadkozott, hogy sohasem fogja elhagyni Jézust . (annak ellenére, hogy a többi emberek hűtlennek bizonyultak), háromszor megtagadta őt, sőt még átkozódott is. Krisztus előre megmondta, hogy megtagadja őt, mielőtt a kakas megszólal. Végül azt az Egyetlent, aki azért jött, hogy megmutassa nekünk Isten arcát, megfeszítették a kereszten. Odaszegezték széttárt karokkal, hogy láthassa az egész világ Isten arcát, amint szenvedései közepette csurgott a vér töviskoszorúval övezett homlokáról. Isten, szenvedő arccal, megfizette a teljes büntetést a világ bűneiért — a te bűneidért 8
