Vetés és Aratás, 1969 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 2. szám

Az éter hullámain át . . . Lant Emil: Vallásosság vagy jámborság? „Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik vették lámpásukat és kimentek a vőlegény elé. öt pedig közülük balga volt és öt eszes. Mert mikor a balgák vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat; az eszesek pe­dig lámpásukkal együtt olajat is vittek edényeikben" (Máté 25, 1—4). Az Ür Jézusnak ez a példabeszéde a helyes megértés céljából egy kis magyarázatra szo­rul. Palesztina vidékén részben még ma is dívó egyik lakodalmi népszokásról van szó. A menyegzői lakoma naplemente után vette kezdetét. A menyasszony ilyenkor már új otthonában tartózkodott, ahol a násznéppel együtt a vőlegényre várt. A vőlegény érke­zése az őt kísérő barátai örömrivalgásából már messziről hallatszott. Ekkor a lakodal­mas ház nőtagjai lámpásokkal és fáklyákkal elébe siettek, hogy menyasszonyához kísér­jék. Erre a mozzanatra utal az Úr Jézus példabe­szédében. Tíz leányzóról tesz említést, akik a vőlegényre vártak, ötnek közülük olajjal megtöltött lámpása volt, ezeket eszesnek nevezi az Úr. A másik ötnek nem volt olaja a lámpásban és ezért esztelennek mondja őket. Ügyanis ezen hanyagságuk folytán le­­késték a vőlegény érkezését és emiatt kint rekedtek a lakodalmas házból. Kikhez intézte az Úr ezt a tanítását? Nem a nagy tömeghez, mint máskor, és nem az ellenségeskedő farizeusokhoz, jóllehet azok­hoz is volt szava. Ezt a beszédét az övéi­hez, vagyis a tágabb értelemben vett tanít­ványokhoz intézte az Úr, azokhoz, akik hit­tek benne és többé-kevésbé követték őt. Ez akkor történt, kétezer évvel ezelőtt. És kiknek szól — ennyi idő múltán — ez a példabeszéd ma? Nem a közömbösöknek és istentagadóknak, hanem azoknak, akik a Krisztus ügyéért síkra szállnak és ha kell, áldozatot is hoznak érte. Azoknak szól te­hát, akik templomba járnak, Bibliát olvas­nak és imakönyvet forgatnak. Annál meg­döbbentőbb a példázat során az Úr Jézus­nak az a megállapítása, hogy a tíz leány közül csak öten vehettek részt a lakodalmi ünnepségen, a másik öt lemaradt, kint re­kedt. Mint a legtöbb példabeszéd az evangéliu­mokban, ez a példabeszéd is allegorikus, vagyis képletesen értendő. Az értelme ez le­het: A leányzók a Krisztus követőit jelké­pezik. A lámpás a szokásból gyakorolt val­lásosságot jelképezi, és az olaj, a lámpának ez a nélkülözhetetlen tartozéka, a szív őszin­te jámborságát jelenti. Vegyük ezt a két fogalmat, a jámborságot és a vallásosságot egy kissé közelebbről szem­ügyre. Ahogy a lámpa és világító anyaga, az olaj együvé tartoznak, de nem ugyanaz,— a jámborság és a vallásosság is, jóllehet fogalmilag közel állnak egymáshoz, nem azonosak egymással. Mi a vallásosság? A vallásosság sok esetben nem egyéb, mint valamely egyház hit­elvéhez és szervezetéhez való ragaszkodás. A vallásos ember tevékeny tagja lehet egy­házának. Kötelezettségeinek pontosan eleget tesz és a lelkigyakorlatokat buzgón elvég­zi. Törekszik jót cselekedni és ennek fejé­ben jutalomra tart igényt. Némely ember vallásossága egy biztosítási kötvényhez ha­sonlít. A házát tűz ellen, az egészségét be­tegség ellen, a teste épségét baleset ellen és a lelkét az örök kárhozat ellen bizto­sítja. Ezért vallásos. A vallásos élet sza­bályait meg lehet tanulni, a vallásos em­bert azzá lehet nevelni. Mi ezzel szemben a jámborság? A jámbor­ságot nem lehet megtanulni. A jámborságra nem lehet sem születni, sem nevelődni. A jámborságra újjászületni kell az Isten Szent­lelke által. A jámborság, Istennek ez a kegyelmi ajándéka, a hivő szív lüktető ereje és a hitéletnek világító fénye. A lámpásról és világító anyagáról, az olaj­ról szól a példabeszéd, és mi ezt a vallá­sosságra és jámborságra értelmeztük. Ho­gyan aránylik ez a kettő egymáshoz? A vallásosság a hitélet árnyképe, a jámborság annak valósága. A vallásosság egy elvi álláspont, a jámborság egy személyes ta­pasztalat gyümölcse. A vallásosság az em­ber ügybuzgóságából ered, a jámborság az isteni kegyelem kútforrásából fakad. A val­lásos ember az igazhitűsége révén remél mennybe jutni, a jámbor szív reménysége a Megváltó Krisztus érdeme. A vallásosság szereti a díszes öltözéket, a jámborság az alázat köntösét viseli. Ha a vallásosság kileng, fanatizmus lesz. A jám­borságot a türelmesség jellemzi. A vallá­sosság az ember elméjében honol, a jámbor­ság az ember szívében lakozik. Az elme val­lásossága mitsem ér, ha nem párosul a szív jámborságával. Olaj nélkül még az aranyból vert lámpás sem terjeszt fényt, — jámborság nélkül még a legbuzgóbb vallásosság is hasztalan. A hitet valló embereknek ez a kétféle tipu-10

Next

/
Thumbnails
Contents