Vetés és Aratás, 1969 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 1. szám
• • • Az én erősségem Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened: megerősítelek, sőt megsegítlek és igazságom jobbjával támogatlak (És. 41,10). Ezért gyönyörködöm a Krisztusért az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szóróngattatásokban, mert mikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős (2. Kor. 12,10). Az én Istenem pedig megadja majd bőven mindazt, ami szükséges, az ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus jézusban (Fii. 4, ig). Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom nektek; nem úgy adom én nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek és ne féljen (fán. M' 27). Az Űr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket (Zsolt. 34, 8). jó az Űr; erősség a szorongatás idején, és ő ismeri a benne bízókat (Náhum 1, 7). Kinek szíve reád támaszkodik, megőrződ azt teljes békében, mivel tebenned bízik (És. 26, 3). Ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól: mert te velem vagy; a te vessződ és botod, ezek vigasztalnak engem (Zsolt. 23,4). Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak (Róma 8, 28). Könyörülj rajtam, ó Isten, könyörülj rajtam! mert nálad keres az én lelkem menedéket és szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, mig elvonulnak a veszedelmek (Zsolt. 37, 2). Lefeküdtem és elaludtam; felébredtem, mert az Űr támogat engem (Zsolt. 3, 6). Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok (1. Pét. 5, 7). Semmi miatt ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, amely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus jézusban (Fii. 4, 6—7). A megtérés titka Egy evangélizáció végén visszamaradt egy férfi. Az evangélista beszélgetni kezdett vele. Felolvasta neki János evangéliuma 3,16. versét: „Ügy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen." Azután megkérdezte: Hiszi ön ezt? „Igen"- hangzott a felelet. A Rómaiakhoz írt levél 10, 9. versét olvasta: „Mert ha száddal Úrnak vallód Jézust és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halottak közül, megtartató!" és ismét megkérdezte: Hiszi ön ezt? „Hiszem" — felelte a férfi. Most János első levele 1, 9. versét olvasta : „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden gonoszságtól." A férfi erre is azt mondta, hogy hiszi. — Akkor ön Isten gyermeke és meg van mentve! — Téved, uram. Nem vagyok az! — Akkor ennek csak egy oka lehet, az amit Ésaiás könyve 55, 7. verse mond: „Hagyja el a gonosz az ő utát és a bűnös férfiú gondolatait és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban." — Valóban! Én vagyok az, akiről itt szó van. Ismerem az utat, világosan látom, de van egy bűn az életemben, amihez ragaszkodom, amit nem akarok elhagyni. Sokan járnak így. Ismerik az utat, de ragaszkodnak a bűnhöz, nem hagyják el a gonosz utat — nem térnek meg és végül is elvesznek. 3
