Vetés és Aratás, 1969 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 1. szám

Wuest Aranyrögök Belépési jog Róma 5, 2-ben Pál arról beszél, hogy a mi Urunk által van „menetelünk" ahhoz a ke­gyelemhez, melyben állunk. A „menetel" (belépés) görög szóból ered, mely olyan valakire vonatkozik, aki egy másik számára kihallgatást biztosít egy uralkodónál. Először is annak az embernek, aki így jár el, közeli kapcsolatban kell lennie magával a királlyal. A mi Urunk az Atya kebelében lakozik. Ő az Atya szeretetéhez legközelebb eső helyet foglalja el. így alkalmas erre a feladatra. Másodszor, aki engedélyt nyer a kihallga­tásra, annak a király előtt elfogadhatónak kell lennie. Ezt a mi Urunk lehetővé tette keresztjének vére által, mely elvette bű­nünk terhét és büntetését és ránk ruházta az ő igazságát, mellyel ő maga áll a trón előtt és így Isten elfogad minket ama Sze­relmesben. Amint 1. Pét. 2, 7-ben mondja, hogy tietek a drága kincs, akik hisztek. Ne­künk tulajdoníttatik Jézus drága volta az Atya Isten szemében, mint ahogy az ő igaz­sága nekünk tulajdoníttatik. így Isten ugyanazzal a kedvteléssel tekint ránk, mint ahogy az ő saját szeretett Fiára tekint. Azután az égi felső bíróság előtt megjele­nő személynek helyesen kell öltözve len­nie. A mi Urunk saját szépségével ruház fel minket, mivel ő lett nekünk „szentségül", mondja Pál. Az Atya az ő Fiában lát minket, nem tőle külön. Az egyetlen tökéletesen Szép dicsősége ránk sugárzik. Végül, mikor ő arra a helyre hoz minket, ahol Isten szí­ne elé járulhatunk, azt találjuk, hogy az ő korlátlan szeretetében és kegyelmében ál­lunk. Ezt a kegyelmet nem meríti ki, ha bármennyit is kérünk belőle. Az időben és örökkévalóságban az Atya legnagyobb sze­­retetének tárgyai vagyunk, határtalan irgal­mának részesei, páratlan kegyelme által ki­tüntetve. Dicsőítsétek az Urat, aki által van állandó menetelünk hit által ebbe a kegyelembe, amelyben állunk. Péter megtagadja az Urat Márk 14, 71 szerint Péter átkozódott és es­­küdözött, mikor az Urat megtagadta. Vol­tak, akik azt gondolták, hogy Péternek szo­kása volt az átkozódás, mert a fordításból így is lehet érteni. Itt a görög szöveg kise­gít bennünket. Az „átok" szó ugyanaz, me­lyet Pál apostol Gal. 1,9-ben használ, de nem azonos a Gál. 3,10-ben található „át­kozottnak" fordított szóval. Márk 14, 71-ben és Gal. 1, 9-ben ez a szó azt jelenti: átko­zottnak kijelenteni, a legszigorúbb isteni büntetésnek alávetni saját magát. így Pé­ter magára hívta Isten legsúlyosabb bünte­tését, ha szavai nem lennének igazak. Az esküdözni szó Zsid. 6,13-ban is előfor­dul. Péter minden kapcsolatot megtagadott Jézussal és megpróbálta vádlóit azzal meg­győzni szavai igaz voltáról, hogy kijelen­tésére esküt is tett. Ez a magyarázat nem csökkenti Péter bűnösségét a dologban, de a szitkozódás, átkozódás vádja alól fel­menti, és megadja a szavak helyes jelenté­sét. A szálka, a gerenda és a képmutató A „szálka" szóval fordított görög kifeje­zés (Máté 7,3—5) egy első századbeli sír­­kövön a következő mondatban fordul elő: „egy cseppet sem sérült meg", vagyis a leg­kevésbé sem. Más szófűzésekben ez a szó szalmára vagy polyvára vonatkozik, vagyis egy parányi részecskére. A „gerenda" szó korai feliratokban talál­ható és fürdő fűtésére használt fatuskót vagy nehéz gerendát jelent, melyre templo­mot építettek. Ekkora gerenda elfordítja az ember látását, úgyhogy eltorzítva látja a parányi részt a másik szemében. Az a kötelességünk, hogy kivessük életünkből azokat a kirívó hibá­kat, melyek akadályoznak, hogy másnak a jellemét helyesen értékeljük és csak azu­tán foglalkozzunk mások kicsi hibáival. Az az ember, akinek szemében gerenda van és mégis megkísérli, hogy a másik ember kis hibájával foglalkozzék, képmutató. En­nek a szónak görög megfelelője régen olyan valakire vonatkozott, aki álarc alatt ítél. Ez a szó összetétele. Olyan emberre is vo­natkozott, aki szerepet játszott színpadon, azaz színész, aki nem az, mint akinek mu­tatja magát. így az, aki mást az ő önigaz­ságának álarca mögül ítél meg, színész sze­repét játssza és nem az, akinek kiadja ma­gát. így tehát a mi Urunk azt mondja: Hagyjátok abba mások állandó ítélgetését, nehogy ti is ítélet alá essetek. 4

Next

/
Thumbnails
Contents