Vetés és Aratás, 1969 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 2. szám
Ismered az utat? Rémületes, ha nem tudjuk, merre menjünk. Minden ország évente milliókat költ útjelzésekre. Úthálózati térképeket nyomtatnak, hogy az emberek megtalálják az utat. Az ember mégis eltéved. Eltévednek a földrajz világában, de borzalmas a helyzet a szellemi értékek világában. Kétségtelenül akkor tudod majd, hogy merre kell menned, ha már azelőtt is jártál azon az úton. Ez kitűnően bevált módszer, mert újból és újból viszszamehetünk ugyanazon az úton. De az élet területén ez másként van. Az élet útja egyirányú közlekedésű út. Költők, írók az élettapasztalatot az úttesttel vagy az ösvénnyel hasonlították öszsze. Az út valahová vezet. De az utasnak rendszerint módjában van több út között választani, amelyek mind ugyanarra a helyre vezetnek. Azonban amikor az ember szembenéz az élettel, csak két lehetősége van, csak két út áll előtte, és ez a két út nagyon különböző rendeltetési helyre vezet. Ezzel a problémával mindenki szembetalálja magát az életben. Melyik utat válaszszűk? Hogyan tudhatnánk, merre menjünk? Legalább három mód van, választ találni problémánkra. Az egyik: egyszerűen ösztönünkre kell bízni magunkat. így azonban az élet alacsony útján járunk, önző, érzéki bűnökben. A másik módja annak,hogy utunkat megismerjük, az irány után kérdezősködni. De ha az irány után kérdezősködünk, rájövünk arra, hogy azok, akiknél érdeklődünk, maguk sem ismerik az útirányt, összezavarhatjuk az irányokat és rossz irányt választunk. A legbiztosabb mód, ha vezetőt találunk, aki már járt ezen az úton és szavatol azért, hogy utunk célját elérjük. De még itt is óvatosságot ajánlok. A sátán a széles, könnyű utat kínálja, ő ismeri is jól ezt az utat; de ez a pusztuláshoz vezet! Ezzel szemben Krisztus a keskeny, felelősségteljes utat ajánlja, azt az utat, amelyen ő járt előttünk. .Ez az út a mennybe vezet. Ez a két út így van leírva Máté evangéliumában (7,13.14): „Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz és kevesen vannak, akik megtalálják azt." De valaki megkérdezhetné: „Honnan tudhatom biztosan, hogy Krisztus vezetésére rábízhatom életemet? Mi biztosít afelől, hogy valóban a helyes úton járok?" Ez a kérdés helyes. Ezt kérdezte Krisztus egyik tanítványa is, mégpedig Tamás: „Uram, nem tudjuk, hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az utat?" (]án. 14, 5) Előzőleg Jézus mondta nekik, hogy elmegy és helyet készít nekik, hogy ahol ő van, ők is ott legyenek. Amikor Tamás az utat kérdezte, Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha énáltalam." Később Jézus ezt az ígéretet tette tanítványainak: „Békességet hagyok néktek: az én békességemet adom nektek. Nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!" Ez úgy hangzik, mint egy biztos ígéret, nemde? Óreá, a vezetőre rábízhatod magad, ő békességet adhat neked. Pál apostol bízott őbenne. Izgalmas élete volt. Krisztus vezette őt jóban, rosszban és biztonságba vezette olyan helyzetekből, amelyekhez foghatókkal mi még sohasem néztünk szembe. A személyes győzelem nagy pillanatában, amikor Pál ráébredt arra, hogy földi pályája véget ért, így ajánlja a krisztusi utat: „... az én elköltözésem ideje beállott. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megad nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nekem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését" (2. Tim. 4, 6—8). Én szeretem ezt a bizonyosságot! Pál ismerte az utat, mert vezetőjét, Jézus Krisztust követte. Te is biztos lehetsz utadban, ha elkezded még ma Jézust követni. 2
