Vetés és Aratás, 1969 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 2. szám
Az én Mesterem oly szegény volt: koldusokkal ette kenyerét. Az én Mesterem oly gazdag volt, hogy táplálta az ötezret. Az én Mesterem oly szegény volt: meztelen szegezték keresztre. Az én Mesterem oly gazdag volt: mindent adott s mindent megnyere! Harry Lee versének szabad fordítása Aztán hangosabban szólt, néha kézen is fogott, szüntelen tanítgatott. Szándékáért üldöztem, harc feszült közte s köztem. Ha tudtam, megkötöztem. Mikor mindent elvesztettem, mikben balgául hittem, azóta csak reá nézek, tanácsot tőle kérek. Vele s általa élek. Elég volt! Elég volt! Fojt a csömör! Az évtizedes önvád, hiú nagyravágyás. — Jöjjön már, jöjjön valami tiszta! Valami más! Hozzád fordulok, hiszen te vársz! Sebeidben él az örök gyógyulás. Elfogadsz? Jövök! Felpakolom sok törött bamba bálványomat, tarka batyukat, rongyos csomagokat. Bennük ez meg az: bűzlő hazugság, meg sok rothadt gaz. Amik megterhelték szívem, koponyám, most lerakom őket itt a Golgotán, aztán meghalok. Leszek jó, csendes halott és Jézusban feltámadok! Evangéliumi folyóirat 2. évfolyam 2. szám Talán mindig velem volt, néha súgott egy-egy szót. Hallgatott, de velem volt. Az én Mesterem oly szegény volt, hogy jászolban született. Az én Mesterem oly gazdag volt — kegyéért királyok jöttek. Az én Mesterem Az Úr
