Vetés és Aratás, 1969 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 1. szám
A dolog lényege Az evangélium magva, Jézus tanítása nem puszta intellektuális közlés, — elsősorban nem tudás, ismeret, bölcsesség közlése volt, hanem a megvalósítás volt a lényege. A Biblia nem azt nevezi szellemi embernek, aki mindent tud a Szentlélek felől, hanem azt, aki életét a Szentlélek befolyásának vetette alá és engedelmeskedik a Szentiéleknek. Ez az engedelmesség az egész embert hatalmában tartja, testét, lelkét, szellemét. Jézus nem tanulókat toborzott, hanem tanítványokat keresett. A tanítvány szellemi tanuló, a Mester a szellemi tanító. Jézus nem csupán szavakkal tanított, hanem egész lényével, magatartásával, minden mozdulatával. Tanítványai tanultak abból, amit mondott és abból, amit tett és ami ő volt. Az egyházi életben ma a tanító — főleg a teológus — intellektuális teológiai ismeretet ad. A lelkigondozás, a lelkipásztorolás nagyon hiányzik. Mi a dolgokat észszerűen, a felismerés és a gondolkodás segítségével akarjuk megérteni. Mi egy ember vallását és hitét elsősorban aszerint ítéljük meg, hogy mit tanít és mit gondol felőle. Jézus tanításának lényege nem a tan, hanem a megvalósítás. A Csel. könyvében hatszor fordul elő egy görög szó, amit helyesen útnak fordítanak. Csel. 9, 2; 19, 9; 19, 23; 22, 4; 24,14; 24,22. A Biblia térkép. Az utat mutatja. De mit használ, ha nem lépsz rá az útra, ha nem indulsz el, ha nem haladsz kitartóan a cél felé? Ebben az összefüggésben érdekes, hogy háromféle embert különböztethetünk meg: Az egyik egy nagy ügy szolgálatába állítja az életét. A másik magának él. A harmadik a mások szolgálatára szenteli az életét. Hogyha valaki Jézus szavát akarja megvalósítani — „hogy ha cselekszed, megtudod, hogy ez a tudomány (tan) Istentől van" — két nagy akadályba ütközik: az egyik, hogy megijed a felelősségtől, menekül a felelősség elől. A másik: rengeteg dologba ütközik, ami mind eltereli a figyelmét arról, ami valóban szükséges. Szembe kell nézzünk mind a kettővel és le kell »győznünk őket. A felelősség vállalása elől sokan menekülnek ma. Nemcsak Jézus követői. A mindennapi életben is mindenütt találkozunk ezzel a jelenséggel. Vezető állásban lévő emberek, közéleti személyek menekülnek a felelősség elől. Főleg abban mutatkozik ez, hogy halogatják a döntést még akkor is, amikor pedig világosan felismerték, hogy mit kellene tenni. Megvalósítás alatt nem saját erőfeszítésre, vagy valamilyen nagy teljesítményre kell gondolnunk. Saját erőfeszítéssel, teljesítménnyel a szellemi életben nem jutunk előbbre, ellenkezőleg, akadályokat halmozunk a megvalósítás elé. Jézus — más vonatkozásban — egyszer megmondta a megvalósulás titkát: ez a tiszta szív. Nincs nagyobb előfeltétele, mint a tiszta szív. Csak a tiszta szív éli át, hogy Isten jelen van, hogy Isten közel van. És csak az Isten jelenlétéből áradnak életünkbe azok az isteni erők, amelyek Jézus tanítását megvalósítják az életemben. Természetesen sok minden hozzátartozik ehhez: a csendesség, az átadott élet, mélységes vágy, élni a krisztusi életet, határozottság, szilárd, céltudatos készség, vállalni a áldozatokat, bármibe kerül is az. Kész kell legyek az önmegtagadásra, el kell szakadjak a vágyaimtól, az önmagámra beállítottság átkától. Nem elég, ha csak egy nagy ügy nek szolgál valaki, mondjuk a kereszténység nagy ügyének. Éljen másoknak, szolgáljon mindenkinek. Vigye át az életbe Krisztus tanítását. 14
