Vetés és Aratás, 1969 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 1. szám

Ungár Aladár Menekülés Az élet sokféle kérdés elé állít bennün­ket, és a legtöbb kérdésre nem találunk feleletet. Sok embernek nemcsak kérdései vannak, hanem komoly problémái, amelyekkel nem boldogul. Nem mindenki tud ezekkel a problémák­kal szembenézni. Sokszor nincs türelme az okokat és kihatásokat felderíteni, nem tudja a problémát megoldani vagy legyőzni. Éppen ezért sokan a könnyebb utat választják, azt az utat, ahol nem ütköznek ellenállásba — menekülnek. Ez­zel persze nem oldanak meg semmit, de mert a probléma elviselhetetlen, bele­menekülnek egy bizonyos magatartásba, hogy így legalább elfelejthessék. Ismét­lem, ezzel a probléma nem oldódott meg, de igyekeznek elfelejteni, azaz el­fojtják. A menekülésnek sok lehetősége van. Az ember elkezd inni vagy a kelleténél jó­val többet eszik, vagy belemenekül egy szenvedélybe. Felfokozott érzékiség, ki­elégíthetetlen sexualitás alapjában vé­ve egy ilyen menekülés-kísérlet lehet. Nem tudja elintézni a problémát és ez elviselhetetlen. Tehát az ember menekül. Amikor az ember megpróbál a problémák elől kitérni, nem talál megnyugvást. Sok­kal helyesebb a problémával szembe­nézni, részleteit tisztázni, összefüggéseit feltárni egészen a gyökeréig. A legtöbb ember nem a valóságban él, hanem képzeletének világában. Éppen ezért nem boldogul a maga problémáival, mert nem a valóság talaján áll. Az igazság (azaz a valóság) szabaddá tesz — mondot­ta Jézus. Tehát nem szabad a problémák elől kitérni, menekülni. Fel kell ismerjük a valóságot és el kell ismerjük. Hagyjunk el minden elképzelést. Isten épp a prob­léma által akar megszabadítani engem a saját elképzelésemtől és az ő valóságába állít bele. A probléma nem véletlen, ha­nem célja van. Érettebb legyek. Krisz­tushoz hasonlóbb legyek. Ezért jönnek a problémák, nehézségek, terhek, aka­dályok, próbatételek és sok minden más. Mindez azonban nemcsak harcot jelent — Isten a kimenekedést, a győzelmet is megígérte. Ilyen módon növekedjek, áll­­jam meg a helyemet; ilyen módon készít el és tesz tökéletessé engem. A menekülés nemcsak hogy nem hoz megoldást, hanem árt, akadályoz, mérgez. Minden problémának egy igazi megol­dása van: vállalom és nem szaladok el előle. Az Ige szava: „Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga világosságban van" azt is jelenti, hogy minden problémánkat, mindent, ami terhel bennünket, mindent, amivel nem boldogulunk, Isten világossá­gába állíthatunk. Ha az Isten világossá­ga behatol a mi lényünk sötétjébe, akkor nemcsak helyesen fogunk látni, hanem minden rejtett dolog napvilágra jön. Ak­kor az Isten világosságában mindent el­ítélhetek, mindezt elutasíthatom magam­tól, mindezektől szabad leszek. Ez a vi­lágosság és Jézus drága vére a lelkiis­meretemet, sőt egész tudatalatti lénye­met megtisztítja. A probléma eltűnik, itt a megoldás: felismerem, beismerem, megszabadulok és megtisztulok. Ne menekülj! Csak Jézushoz menekülj! Hogyan menekülhetsz hozzá? Ügy, hogy mindent odatársz az ő fénye elé. Ott a fényben — és csak a fényben — közössé­günk van vele. Vele járni azt jelenti, hogy az Isten valóságában élünk. Aki ebben a valóságban él, annak sohasem kell menekülnie. A kereszt nem változtat A mindennapi élet terhein nem változtat a kereszt. A rossz útra tért gyermekek, a sok mun­ka, amit mások nem becsülnek, az idő­járás, a szomszédok, a soha be nem teljesülő kívánságok, kínzó csúz és köszvény, gyógyíthatatlan betegség, ha­láltusa — mind maradtak. A testi és lelki fájdalmak, az álmatlan éjszakák, a siker­telen próbálkozások, kudarcok, az is­meretlen, sötét jövőtől való félelem, egyszóval minden, ami elrabolja az örö­met, a békességet, a lélek nyugalmát, — mind maradtak. De engem megerősít, elcsendesít, nemesít, átformál a kereszt. 13

Next

/
Thumbnails
Contents