Vetés és Aratás, 1969 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 1. szám
Amikor a toronyóra tizenkettőt üt. . . Német általános iskolai olvasókönyvekben található ez az igaz történet. Sok-sok évvel ezelőtt volt. Egy béres valami nagy bűnt követett el. Az uralkodó fejedelem annyira felbőszült, hogy halálra ítélte. Édesanyja a szigorú uralkodó elé járult és kegyelmet kért fia számára. — Három fiam volt, ez az egy maradt meg nekem, légy irgalmas! — Nem! — felelte a szigorú fejedelem. — Holnap délben, amikor tizenkettőt harangoznak, meg kell halnia. Az asszony halálos szomorúan hazavánszorgott. Egész éjszaka virrasztott. Az órák gyorsan peregtek. Fia életének vége rohamosan közeledett. Másnap délben tizenkettő óra előtt nagy tömeg gyűlt össze a piactéren. Elővezették az elítéltet. Keze meg volt kötözve. Az emberek felváltva a fiatalember sápadt arcát figyelték és az óramutatót a toronyórán. Már csak négy perc hiányzott, már csak három, csak kettő, végül már csak egy perc . . . A harangozó keze a harangkötelet fogta. Lélegzetvisszafojtó halotti csend volt. Tizenkét óra. A harangozó megrántotta a kötelet. A harang nem szólalt meg. Az emberek feszülten néztek fel a toronyra. A szigorú fejedelem reszketett dühéhen. A harangozó meg teljes erejéből rángatta a kötelet. A harang nem szólalt meg. Az elítélt feltekintett a toronyórára. A harang néma maradt. A mutató haladt előre. A harangozó rémülten és kimerültén abbahagyta a harangozást. A toronyból hangok hallatszottak. A fejedelem és a harangozó felsiettek a haranghoz. Látni akarták, mi történt. Egy asszony feküdt a földön, kezei mint véres cafatok lógtak alá. Kezeivel átfogta a harang nyelvét, hogy az ne adjon hangot. A harang közben ide-oda ráncigálta őt. A kemény harangnyelv szétroncsolta kezeit. De a harang nem szólalt meg. A két férfi azonnal felismerte, hogy mi történt. Látták az önfeláldozó szeretetet. — A fiad maradjon életben, — mondta a kegyetlen fejedelem és a hangja ellágyult. Megindultság vett erőt a tömegen, amikor a két férfi a piactérre lépett. Ketten támogatták a hőslelkű édesanyát. Megkegyelmezek! — hangzott az uralkodó szava. — Az anyai szeretet elnémította a harangot, az édesanya elszenvedte az ütéseket, hogy a fia életét megmentse. Az emberek fellélegeztek. A hóhér feloldozta a fiatalember kezeit. Mit hozott a postás? Egy nagy bérházban a kapu alatt egymás mellett sorakoznak a levélszekrények. A ház lakói kivétel nélkül mind érdeklődéssel fordulnak a maguk szekrénye felé. Mit hozott a postás? A régen várt levelet? Vagy egy születésnapi üdvözletét? Vagy rendőrségi idézést? Vagy gyászjelentést? Fizetési meghagyást? Üzleti reklám, szerelmeslevél, aggódó érdeklődés, kellemetlen hír, váratlan, kedves látogatás bejelentése húzódhat meg a borítékban. Egy levél néha olyan helyzetet teremthet, amely az életet teljesen kizökkenti a maga megszokott menetéből. Senki nem marad érdektelen, akármit hozott a posta. Valaki gondolt rád, érdeklődött utánad, jelét adta annak, hogy szeret. Isten is gondol reád, érdeklődik utánad, jelét adta annak, hogy szeret. Üzent neked. írt neked. Olvastad már, hogy mit üzen? Válaszoltál már neki? Az ajtódon zörget. Megnyitottad már neki? Akihez Isten üzenete elérkezett, az életének legnagyszerűbb alkalmához érkezett. Annak egész élete megváltozhat, új irányt vehet, megtelhet értékkel, tartalommal. Isten üzen neked: új év kezdete új életet jelentsen neked; új alkalmat, új szívet hozzon. Ne szalaszd el ezt a páratlan alkalmat! 12
