Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1968 / 6. szám
Kis történetek — nagy igazságok — Nem értem önt. Azt mondja, hogyha valaki erkölcsösen élt, annak sincs több esélye a mennybe jutni, mint egy gonosztevőnek ! — Tegyük fel, hogy mi ketten szeretnénk bejutni a Stadionba, de a belépőjegy húsz forint. Nekem nincs egy fillérem sem, önnek van két forintja. Kinek van több esélye, hogy bejut? — Egyikünknek sem! — No látja! Ezért nincs több esélye Isten előtt egyiknek sem. Azonban ha valaki a kezünkbe nyomna egy-egy belépőjegyet ingyen? — Akkor mind a ketten bejuthatnánk. — Pontosan ez történt. Jézus látta kilátástalan helyzetünket és mindent megtett megmentésünkre. Most kínálja az ingyen belépőjegyet. De kérem, vigyázzon! Afeletti büszkeségében, hogy van két forintja, nehogy visszautasítsa az ingyen belépőjegyet! Bibliai párbeszéd Amerikában egy autótulajdonos tilos helyen parkolt. A kocsi ablakára egy cédulát tett az alábbi szöveggel: „Hússzor jártam körül kocsimmal ezt a háztömböt és nem találtam parkoló helyet. Irodámban azonban pontosan kell kezdenem. — Bocsásd meg a mi vétkeinket!" Amikor később visszament kocsijához, a cédula helyett bírság-felszólitást talált a következő sorok kíséretében: „Húsz éve teljesítek ebben a körzetben szolgálatot. Meg kell bírságolnom, mert állásomba kerülhet. — Ne vígy minket a kísértésbe!" Duplán az enyém vagy! Egy kisfiú nagy szorgalommal egy kis hajót barkácsolt össze magának. Ügyes volt és a hajó nagyon szép lett; úszott a vizen. Legkedvesebb szórakozása volt naponta a pataknál játszani a hajóval. Egyszer azonban ott felejtette a hajót a parton. Mikor észrevette, visszament és kereste, de már eltűnt. Vigasztalhatatlan volt. Néhány nap múlva meglátta a hajót egy ócskás üzlet kirakatában. Berohant és örömmel mondta a kereskedőnek: — Az ott az én hajóm! — Dehogy a tied! Majd ha megveszed, a tied lesz. — Mibe kerül? A kereskedő egy elég nagy összeget nevezett meg. A fiú hazarohant. Elővette minden megtakarított pénzét; éppen elég volt. Rohant vissza az üzletbe. Örömmel szorította magához a kis hajót. — Most duplán az enyém vagy! Először, mert én csináltalak és most még megvásároltalak. így van Krisztus is veled! Süketnéma és vak gyerekek Vak gyermekek otthonába látogatók érkeztek: egy csoport siketnéma gyermek. Egy nagy teremben magukra hagyták őket, a vakokat és a siketnémákat. A vakok szerettek volna beszélgetni a siketekkel. Azok jól látták ugyan a vakokat, de sem őket megérteni, sem magukat megértetni nem tudták. Érthetően zavarban voltak mind. Mikor végül is eltávoztak a vendégek, a vak gyermekek ezt mondták az otthon vezetőjének: „Ó, milyen szegények ezek a süket gyerekek! Akkor már inkább vagyok vak, mint süket." Világtalanok sokszor mondják, hogy belső szemükkel látnak. Képzeletük csapong és valóban sok mindent maguk előtt látnak. Sokan mélyen elgondolkoznak — mivel nem látnak, nem olyan felületesek, mint a látók. Az ember jobban rá van utalva a hallásra, mint a látásra. A süket ember teljesen el van zárva környezetétől és a külvilágtól. Aki lelkileg süket és néma, az szegény. Az Igének ne csak hallgatója légy, hanem cselekvője is. 13