Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1968 / 6. szám

Bűnének megnevezése

„Ő azonban mindnyájuk előtt tagadta és ezt mondta: Nem tudom, mit beszélsz"

(Máté 26, yo). Megtagadás volt ez? Péter nem nyilatkozott egyetlen szóval sem Jézus ellen, csak egy jogtalan kérdezősködőt visszautasított. Felkelt, továbbment és bizonyos zavartsággal vetette oda: „Nem tudom, mit beszélsz."

Az írás tagadásnak nevezi ezt! Nem rajtunk áll, milyen nevet akarunk adni bűneinknek. Szeretünk kétértelműségek mögé rejtőzni, kibúvót keresünk, hogy azután azzal nyugtassuk meg magunkat, hogy nem tagadtuk meg az Urat, hogy nem volt hazugság, nem volt csalás, amit elkövettünk. Isten Lelke lerántja az álarcot, mindent a valódi nevén nevez és leleplezi, amit szép szavakkal eltakarni igyekszünk.

Isten Lelke más nevet ad a bűnnek, mint mi és nem bocsátkozik a mi számításainkba és mentegetőzéseinkbe. Péter

megnyugtathatta magát: csak szükséghazugság volt; nem ártott senkinek, nekem pedig az életemet mentette meg — nem is volt olyan rossz. Mindnyájan össze tudjuk ezt egyeztetni lelkiismeretünk vádoló hangjával. Isten Igéje azt mondja: „megtagadta" s ezzel bélyeget sütött a homlokára. Isten Igéje világos, félreérthetetlen módon szól és ami megiratott, az meg van írva az írásban és Isten könyveiben.

Hegyes-völgyes hazámban egy hivő anya haldoklott. Valóságos szent volt a maga házában és fénylő világosság a városban. Haláltusája alatt férje és gyermekei utolsó szavára figyeltek. Hosszú hallgatás után, mialatt csendben feküdt, még egy mondatot ejtett ki: „Isten nagyon pontosan vesz mindent."

Nem az a fontos, amit mi vagy az emberek mondunk vagy gondolunk. Isten mértéke az érvényes! Nem rajtunk áll, milyen nevet akarunk adni bűneinknek.

P. Deitenbeck:

Nincs időd Krisztus számára?

Stifter Albert német költő egy alkalommal a következő nyilatkozatot tette: „Haldokló nemzet nem bír már mértékkel."

Ez a találó mondás az egyénre is vonatkozik, ha életünkben a dolgok egymástól függetlenül állnak és semmilyen kapcsolatban nincsenek egymással.

Krisztussal egy teljesen új értékelés alakul ki bennünk, mert a feltámadott Krisztussal való találkozás után életünket más szemszögből látjuk és másként éljük.

A legfontosabb a Krisztussal való személyes kapcsolat. Ennek az új, Krisztussal való életközösségnek természetes adottságai vannak:

Istennel állandó kapcsolatom van az ima által. Mindennap elfogadom, amit Isten a Biblia útján üzen. Közösségem van igaz keresztyénekkel. Hétköznapjaimban állandóan Krisztussal járok. Egész életem

átállt és természetszerűleg új beosztást nyert.

Mindennap kilencvenhat negyedórából áll. Ebből nem jutna idő Isten számára? A vasárnap pihenőnap. És ez a nap istentisztelet nélkül legyen? Sok mindent olvasok. — Szentírást pedig nem? A munka teljesen lefoglal. És embertársaimmal mi van?

Ha Krisztus számára nem jut idő, akkor az én számomra Isten nem jelent semmit. Az örökkévalóság kérdését pedig akkor el is vetettem magamtól.

Ezzel azonban a legnagyobb merényletet követem el saját magammal szemben. Aki számadását Isten nélkül végzi, az örökre végzetesen elszámolta magát. Milyen borzasztó lenne, ha egy szép napon Jézusnak nem lenne ideje a számomra, mert én sem szántam időt neki. Legfőbb ideje, hogy rendbe jöjj Krisztussal!

14