Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1968 / 5. szám
Dr. H. Lamparter professzor: KRISZTUS-bizonyságtételek a zsoltárokban Ha az Ószövetséget Krisztusra vonatkoztatva magyarázzuk, abba a veszélybe kerülhetünk, hogy allegorikusán, képletesen fogjuk fel. Úgy gondoljuk, ezek belemagyarázások, melyek az Ige valódi értelmét nem közelítik meg. Témánk: „Krisztusról szóló bizonyságtételek a zsoltárokban" — nem veszélytelen. Becsületes elmélyülés, józan megfigyelés és a szöveg tanulmányozása mellett vigyázni kell, hogy az allegorikus jelentés sikamlós talajára ne jussunk. Az Ószövetség Krisztusra mutató magyarázatával joggal lehet és kell foglalkoznunk. Ez Jézus akarata szerint való, ha a magyarázó engedelmesen aláveti magát a magyarázó Jézus vezetésének. Ö mondja: „Tudakozzátok az írásokat" (Ján. 5,39). Nemcsak az egyes helyeken, hanem az egész írásban, melyet az Ószövetség szóval jelölünk, látta útjának és munkájának előre megrajzolt képét. Gondolok arra a nevezetes bibliatanfolyamra, amelyet a Feltámadott a két emmausi tanítványnak tartott: „És elkezdve Mózestől és minden prófétától, magyarázta nekik az összes írásokban azt, ami őrá vonatkozik." Maga a Feltámadott a koronatanúja a Szentírás krisztológikus magyarázatának, amelyet mi keresztyének Izraeltől átvettünk. Vajon a zsoltárokat, a zsidók énekes- és imakönyvét is átvehetjük? A feleletet nem saját tetszésünk, óhajunk, mérlegelésünk dönti el. Ezeket Jézus Krisztus, az egyház Ura régen eldöntötte. Nemcsak hogy ő maga a zsoltárokban élt, a kereszt kínjai között imádságában ezekhez folyamodott; a „dicsőítő énekekbe", az imádságos zsoltárokba (115—118.) foglalta bele az úrvacsorát. De ez még nem elég! A Lukács evangéliumból kitűnik, hogy az Úr első követőit arra tanította, hogy a zsoltárokban is a próféciák egy része megtalálható. Amikor húsvét estéjén „Békesség nektek!" köszöntéssel az Úr megjelent tanítványai körében, azt mondta: „Ezek az én beszédeim, amelyeket mondtam nektek, mikor még veletek voltam, hogy be kell teljesedniük mindazoknak, amik meg vannak írva felőlem a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban" (Luk. 24, 44). „. .. és a zsoltárokban." Láthatjuk, hogy magyarázatában az Ószövetség egymásra vonatkozik, s ezek a tanítványok értelmét megvilágosították az írást illetőleg. Egészen új, csodálatos fény esett a beteljesülésre. Nem csoda, hogy Jézus Krisztus fiatal egyháza a zsidók hajdani tanításából, a zsoltárokból is sok mást olvasott ki és igyekezett meg is érteni. A Cselekedetek könyvében, de különösen a Zsidókhoz írt levélben levő zsoltáridézetek tesznek erről bizonyságot. A zsoltárok Krisztus-bizonyságairól való tudakozódás tehát annyit jelent: a feltámadott Krisztus, mint tudósító, mint forrás áll mellettem és megmaradok az apostolok tanítása mellett. E magyarázatnál nemcsak jó lelkiismeretünk lehet, ez feladatunk is. Az egyház keletkezésétől fogva erre felhatalmazást nyertünk. Ezt a legfelsőbb fórum, maga Jézus Krisztus szentesítette, erősítette meg. Amilyen bizonyos, hogy ő köztünk van s az ő nevében jövünk össze, olyan bizonyosan megnyitja szemünket, hogy a zsoltárok bizonyságtételében az ő útját, az ő munkáját, az ő alakját, az ő küldetését, az ő alázatosságát és dicsőségét felismerjük. Legyen szabad itt egy személyes vallomást beleszőni. Előttem az Ószövetség, teológiai tanulmányaim kilenc szemeszterén keresztül, elzárt terület volt. Csak érettebb korban szólt hozzám, és pedig a zsoltárokon keresztül. Ezeknek ereje, felséges volta először a háborús években ragadott meg. Megfogott és életem nagy felfedezése lett az Ószövetség. Aki hasonlót tapasztalt, az megérti, nem könnyű számomra, hogy belőlük a keveset, amit az idő rövidsége megenged, kiválasszam. Hol kezdjem, hol hagyjam abba! A zsoltárok nem vékony csermely a Biblia tájékán, hanem áradat, mely hatalmasan tovazúg és több forrásból táplálkozva, széles deltává ágazik szét. A zsoltárokban levő Krisztus-bizonyság éppenséggel nem azokra a részekre korlátozódik, amelyeknek messiási csengése nem hallgatható el. Pl. a kesergő zsoltárok is, melyek tág teret foglalnak el a Zsoltárok könyvében, közvetett Krisztus-bizonyságok, amennyiben a megváltás utáni vágyat ébresztik fel és tartják ébren. „Vajha eljönne Sionból Izraelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait" (Zsolt. 14, 7). Négyfélére akarok rámutatni, ami a zsoltárok Krisztus-bizonyságaira vonatkozik. Krisztus (héberül Messiás, magyarul az Űr Felkentje) küldetéséről és sorsáról, pontosabban királyságáról és főpapi tisztéről, szenvedéséről és húsvéti diadaláról legyen szó, az elrendelt rövidséggel. 1. Királysága „Az Úr uralkodik, örüljön a föld" (Zsolt. 97,1) és ismét: „Az Úr uralkodik, reszkessenek a népek" (Zsolt. 99, 1). Kétségtelen, hogy ezekben az úgynevezett „királyzsoltá15
