Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1968 / 5. szám
rokban" Isten királyi uralmáról van szó. Nem olyanféle Isten ő, akinek a képét az emberi mérték és kívánság találta ki. Amiről Mózes és a próféták szóltak, annak lénye, neve, akarata nyilvánult meg és választott népe az ő kegyelméből és felséges akaratából vele egyesül. De ez a tiszteletteljes cím „Király" nemcsak a Magasságos számára van fenntartva, hanem földi helytartójaként a Sionon beiktatta királyát: „Felmagasztaltam a népből választottat. Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel őt" (Zolt. 89,21). Dávid elválasztása nem egyedüli eset; nemcsak személye, inkább háza, a dinasztiája választatott el és kapja az ígéretet, hogy Isten szövetsége Dávid házával és nemzetségével örök időkre érvényes. „Örökké megtartom neki az én kegyelmemet és az én szövetségem bizonyos marad ővele. És az ő magvát örökkévalóvá teszem és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait" (Zsolt. 89, 29—30). Ennélfogva ne csodálkozzunk azon, hogy azok a zsoltárok, amelyek a Dávid trónján ülő királyokról beszélnek, különös erőt sugároznak. Isten dicsőségének visszfénye nyugszik a felkent homlokán, akinek trónja a Sionon, Isten szent hegyén áll. Ö az ígéret hordozója, mely kitörölhetetlen, mint Isten hűsége. Egész tömeg nagy és dicső kijelentésünk van erről, melyek oly messzeterjedők, hogy Izrael királyainak történelmi arcéle emellett elhalványul, nem is beszélve a keleti udvari költészet dagályos stílusáról és tartalmáról, mely a földi hatalmasságok apoteózisában (a személy istenítésében) leli kedvét. Zsoltár 2,1—8 Miért dühösködnek a pogányok és gondolnak hiábavalóságot a népek? A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen: Szaggassuk le az ő bilincseiket és dobjuk le magunkról köteleiket! Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket. Majd szól nekik haragjában és megrettenti őket gerjedelmében: Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen! Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged. Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül és birtokodul a föld határait. Ki ez a király, akit Isten egy lázadó világ és hatalmasai fölé ilyen magasztos felsőbbséggel helyezett, zendülésüket és a felkelőket megcsúfolva? Ki az, aki Istentől születve ezt a tisztelt címet nyeri el: „Én Fiam", amely mellett ez az időmeghatározás „ma", egész bizonyosan egyetlen földi naptárban sincs meg. A zsoltáríró még nem ismeri, nem nevezi meg őt, de hogy ez a zsoltár messiási, az nemesércű nyelvén a szószerinti szövegből világosan előtűnik. Ez Krisztuszsoltár, mely az Ószövetségben a „Királyok Királyát" hirdeti (Jel. 19,16) és az ő útját készíti elő. Bár nem vasvesszővel jött és nem zúzta szét ellenségeit mint cserépedényt. A kereszt után nyúlt. De mint Bíró az idők végén az egész világot megítéli majd. A „Bárány haragjáról" az Újszövetségben is szó van; tudnunk kell, hogy ez nem tréfadolog! Isten az ő Krisztusát egyszer s mindenkorra felkente; aki nem hódol be, az összetörik. A 2. zsoltár mellett különösen a 45. — eredetileg menyegzői zsoltár — pompásan és színesen a Sión királyának magasztos felségét írja le: Zsoltár 45, 2—5 Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: művem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla. Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké. Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsőségedet és ékességedet. És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelídségért és jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed. Lehet, hogy a zsoltáríró szeme előtt a földi uralkodó lakodalmi ünnepe volt. De aki Jézus dicsőségének csak egyetlen sugarát megragadta, azt a dicsőségét, „mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal" (Ján. 1,14), annak ez a zsoltár átlátszó: ama messiási diadalünnep lelkesítő és ujjongó nyitánya, amikor a Bárány menyegzőjét ünnepelik és az Isten Jézus Krisztust dicsőséggel koronázza meg, gyülekezetét magához viszi, mint felékesített menyasszonyt. folytatjuk vetés és aratás evangéliumi folyóirat Felelős szerkesztő: Ungár Aladár D-72 Tuttlingen, Königstr. 24. Tel. 31 11 Cikkeket és a lap tartalmára vonatkozó levelezést ide kérünk. Kiadja az Evangéliumi Iratmisszió, D-7 Stuttgart- Stammheim, Münchinger Straße 14, Tel. 80 16 55. A kiadással és a terjesztéssel kapcsolatos levelezést (címváltozást is) ide kérjük. A lap megjelenik kéthavonta. A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn és mindenkinek költségmentesen küldjük, aki azt kéri, vagy akinek címét megküldik. Druck: St.-Johannis-Druckerei, 763 I.ahr 2, Postfach 5 10601/1968 ló
