Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1968 / 5. szám
W. Nee Isten imádása, ha minden elvétetik tőlünk Befejezésül figyeljük meg Isten útjainak még egy másik példáját is. Nem a Dávidét,akinél Isten — elintézetlen bűne miatt — szentségének akart érvényt szerezni, hanem Jób példáját, akinél Isten megengedte útjainak titkát, aki minden javát elvesztette, bár Isten éppen akkor azt a bizonyságot tette róla, hogy „feddhetetlen, igaz, istenfélő és bűngyűlölő, bizony nincs hozzá hasonló a földön." Jób vagyonos ember volt. Sok juha, tevéje és marhája volt. Sok gyermeke is volt. Egy napon hirtelen egy hírnök jelent meg azzal a hírrel, hogy a sabeusok minden barmát elhajtották. Alig mondta el ezt, egy másik már jelentette, hogy Isten tüze esett le az égből és minden juhát megégette. Mialatt még ez beszélt, jött a harmadik, hogy további szerencsétlenség hírét hozza: a káldeusok minden tevéjét elhajtották. Ez még be sem fejezte híradását, amikor már megjelent a negyedik követ a legszomorúbb hírrel: „Fiaid és leányaid vidáman ültek együtt elsőszülött bátyjuk házában. Hirtelen nagy szél támadt a puszta felől, megrendítette a ház négy szegletét és az rászakadt a gyermekekre és meghaltak." Ez a négy hírnök majdnem egy időben terjesztette Jób elé ezeket a borzalmas eseményeket, egy rövid nap alatt egyik szerencsétlenség a másikat követte és egész vagyonától megfosztotta őt. És mit tett Jób? „Akkor felkelt Jób, megszaggatta a ruháját, megberetválta a fejét és a földre esett, leborult és mondta: Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből és mezítelen térek oda vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve" (Jób 1,20—21). Jób első reakciója: imádta az Istent. Tisztában kell lennünk azzal, hogy Jób esetében Istennek nem kellett elkövetett bűn miatt közbelépnie; itt Isten sajátos szándékú cselekedetének legtisztább példája áll előttünk. Jób mégis azonnal leborult Isten előtt és imádta őt. Olyan ember volt, aki teljesen alárendelte magát Istennek és habozás nélkül meghajolt útjai előtt. Testvéreim, a mi életünkben is munkálkodott Isten és talán sokszor megszomorított, mert sok mindent elvett tőlünk, amiket szeretettel gondoztunk. Ti hogyan reagáltok Isten eljárására? Még mindig összehasonlítjátok sorsotokat másokéval és csodálkoztok azon, miért sikerül egyeseknek minden, nálatok pedig egyik próbatétel a másikat éri? Bár abbahagynátok végre az összehasonlítgatást és rábíznátok magatokat az Úrra! Bár engednétek neki, amikor rátok nehezedik a keze! Akkor észrevennétek, hogy minden dolog mögött Isten áll; minden körülmények között, kudarcokban és sikerekben is. Ha útjai előtt meghajoltok, felismeritek, mit jelent őt imádni. Az igazi imádatnál nincs panasz. Jób könyve első fejezetében cselekedetben és igazságban való imádást látunk. Bármilyenek legyenek is Isten útjai az életben, akár megértitek azokat, akár nem, azok jók és mindig jók is maradnak. Dávid esetében világos volt, hogy vétkezett. De néha megmagyarázhatatlan előttünk, mint Jób esetében is. Ezek nem a bűn következményei, sem a lelki élet hiánya. Azonban ha az ő útjai megmagyarázhatatlanok is előttünk, boruljunk le mégis előtte és ismerjük el, hogy mindent jól cselekszik, hiszen még a legkedvesebbjét sem vonta meg tőlünk. Bár adná meg mától kezdve azt a kegyelmet, hogy ne csak a kijelentésből fakadó imádattal közelednénk hozzá, hanem azzal az imádattal, amelynek alapja útjainak korlátlan elfogadása. Tanuljuk meg hát az imádat mindkét oldalát; imádjuk őt azért, amit önmagáról kijelentett; de azért is, hogy útjainak örömmel alárendelhetjük magunkat. Bár olyanoknak találtatnánk, akik Istenre — sokszor meg nem értett útjai ellenére — mindig feltekintenek és azt mondják: „A te útjaid igazak. Semmi nem válik káromra, amivel valaha is találkozni fogok. Köszönöm útjaim keresztezését, ezáltál megismertem a te útjaidat." Hagyjunk fel végre azzal, hogy Isten cselekedeteit rajtunk vagy testvéreinken kétségbevonjuk! Ne kérjünk magyarázatot tőle, bármily érthetetlenek lennének is útjai. Csendes szívvel, egyszerűen fogadjuk el azt a változhatatlan tényt, hogy az ő útjai magasabbak a mi útjainknál és hogy „minden ő útja tökéletes." Bár felszabadulna minden a lázongás és kétely alól. Uram, ajándékozz meg ezzel, a te nevedért! 10