Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1968 / 4. szám

Rejtett szépségek a Bibliában Lukács 18, 9—14 szerint a vámszedo így imádkozik: Uram, légy irgalmas nekem bűnösnek! Az eredeti szöveg szerint ez a megtört, bűnbánó ember tulajdonképpen nem ir­galomért könyörög. Egy olyan Ige áll itt, amely az irgalom gyökeréhez vezet. A görög „hilastheti" szó a „hilasterion" főnévvel rokon. Ezt az utóbbi szót en­­gesztelés helyének, vagy engesztelés trónjának fordítják. Ez pedig a szövet­ség ládájának a fedele volt (2 Mó 25, 22). Az Ige pedig engesztelést jelent, általa engesztelési szerezni. A vámszedő felmérte, hogy a templom­ban melyik a legfontosabb tárgy. Való­ban eltalálta, hogy a szövetség ládájának a fedele ez. A szövetség ládájában voltak a törvénytáblák, de a legfontosabb a láda fedele volt. Tiszta aranyból készült, míg maga a láda drága fából volt, kívül és belül pedig színarannyal volt bevonva. Pál szolgálatának egyik célja az volt, hogy „ismeretessé legyen most a menny­beli fejedelemségek és hatalmasságok előtt az egyház által Istennek sokféle bölcsessége" (Efézus 3, 10). Az „által" viszonyszó a görögben közvetítő tevé­kenységet fejez ki. Az egyház közvetíté­sével tanulnak a szent angyalok, az egy­ház által értik meg Istennek sokféle böl­csességét. Isten az angyalokat a világ­mindenség előtt teremtette, mert ők, „Is­tennek minden fiai, vigadozának" az ere­deti teremtés szépsége felett ()ób38,7). A világmindenség nagyon nagyon régi, több millió éves, ezt a csillagászat is tanítja. Az angyalok ilyen hosszú időn át szemlélték az Isten felséges dicsőségét, és még mindig nem tanultak meg bi­zonyos dolgokat Teremtőjükről. Ezekre az Egyház taníthatja meg őket. Péter első levelében (1,12) megmondja, mik azok a dolgok, amelyekbe „az angyalok szen­vedélyesen vágynak lehajolva betekin­teni" (szószerinti fordítás). Az angyalok­nak nem volt fogalmuk Isten szeretetéről, kegyelméről, alázatosságáról, önfeláldo-Innen szólt Isten. A láda fedelét éven­te egyszer, az engesztelés napján a fő­pap meghintette az engesztelést szerző vérrel. A mi Urunk maga lett az engesztelés fedele (vagy trónja, amint P. Békés Gel­­lért fordítja). A vámszedő hittel fordult az engesztelés helye felé. „Légy nékem, a bűnösnek irgalmas" — szószerint ezt je­lenti: „engesztelődj meg irántam az en­gesztelés fedele által". Maga ez az Ige még csak egyszer fordul elő (Zsid. 2,17): engesztelést szerezni. Eredetileg Dávid idejében a templom he­lyén csépeltek. Cséplésnél a gabonamag megtisztul a polyvától. Aki Isten jelen­létébe kerül, egy ilyen cséplési folyama­ton, egy ilyen megtisztuláson esik át. Felébred a bűntudat és Istenhez kiált en­­gesztelésért. A vámszedő is őszintén és igazán ezt élte át. A büszke teológus, a farizeus ebből mit sem értett. zasarol, amíg meg nem látták ezeket az egyház által. De most látják a testetöltést, hogy a teremtő magára vette egy teremt­mény alakját és megkötöttségeit. Látják a Golgotát, ahol a teremtő meghalt, az igaz a nem igazakért. Látják Isten erejét, amint egy bűnös embert átalakít az ő szeretett Fiának, Jézus Krisztusnak ha­sonlatosságára. Ez sokkal nagyobb erő­megnyilvánulás, mint az, amely a világot létrehozta. Isten egy szavával létrehozta a világmindenséget. De ahhoz, hogy az Egyházat létrehozza, a Golgotára volt szükség. így az Egyház az angyalok egyeteme. Hogy figyelnek ők minket! Hogy csodálkoznak rajtunk! A teremtés rangsorában az angyaloknál alacsonyabb teremtések Krisztusban az angyalok fölé emeltetnek, Isten családjába. A fordítás következőképen hangzik: „Ab­ból a célból, hogy az egekben lévő fel­­sőbbségeknek és hatóságoknak tudomá­sára jusson Isten sokszínű bölcsessége az egyház közvetítő tevékenységén ke­resztül." 2 Angyalok egyeteme

Next

/
Thumbnails
Contents