Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1968 / 3. szám
életszükséglet Az imádat az ember elemi szüksége Különös mondat ez, és megbotránkoztató. Pedig a pogány világ sokféle bálványképe — bármenyire visszataszítóak is — beszédes bizonyítékai ennek. A szellemileg primitív ember megpróbálja a lelkében kitölteni a természet felismerésében fennálló űrt. Minden fel nem ismert és meg nem értett természeti jelenséget az istenségnek tulajdonít. De a vallásos ember is a sorscsapásokban Isten megmásíthatatlan akaratát látja, fél és ki akarja engesztelni a haragvó Istent. De az igazi imádat nem a félelemből fakad, hanem szeretetből. Isten a maga közelébe hív. Aki ismeri Istent, az tudja őt szellemben és valóságban imádni. Amikor azt vélem, hogy Isten elrejtőzködött, távol van tőlem, akkor tulajdonképpen én távolodtam el tőle és bűneim választanak el tőle. Isten önmagát kijelentő Isten, mindig ő keres engem, velem van, megszentel és közel von magához. Ha Jakab apostol szavait jól értjük(5,ió), akkor nem több imádságra van szükség, hanem több igaz emberre, mert az igaz emberek imádságának nagy ereje van. Az igehirdető feladata imádkozni és prédikálni. Szolgálata tökéletlen, ha nem végzi mindkettőt jól. Prédikálhat akármilyen jól, ha imádsága nem mozgatja meg az eget, hiábavaló a prédikálása. Akkor Istent nem dicsőíti, és senki nem tér meg. Agyonhajszolt és agyonfáradt emberek vagyunk, akiket a hétköznapok, a sajtó, a rádió folytonos forgalma köt le, ezért olyan hiányos és nyomorúságos az imaéletünk. Minél kevesebb időt fordítunk az imádkozásra, annál inkább hatalmába kerít bennünket az idő szelleme, a nyugtalanság és a gondok. Imádkozni annyit jelent, mint felebarátaink, lakóhelyünk, népünk, sőt az egész világ minden baját szeretettel az Atya elé tárni és a hitben kitartani, amíg a segítség és a szabadulás megtörténik. IMÁDSÁGOK Uram, adj nekem — feladatot, — egészséget, — szerető szívet, — ép értelmet, — megértést mások iránt, — nemes lelkületet, — látó szemeket, — részvétet, együttérzést, — csendességet, Uram, óvj meg — a hűtlenségtől — az elbizakodottságtól — szeretetlen ítélkezéstől — az okoskodástól — az irigységtől — az indulatosságtól — az elvakultságtól — a fásultságtól — a túlbuzgóságtól Uram, — te, aki a világot úgy szeretted, hogy önmagadat adtad oda megváltására, — te, aki alázatosan felvetted emberi természetünket, hogy mint ember szenvedj az emberek bűneiért, — tölts be engem csodálatos szereteted tudatával. Segíts, — hogy a te engedelmességedben éljek, — kegyelmedben haljak meg és támadjak fel, — és a te dicsőségedben veled ujjonghassak majd. Wesley János 13
