Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1968 / 3. szám
Milyen legyen az imádság Kérjük Istent, adjon a szívünkbe olyan imádságot, amelyet ő meghallgathat. Imádságodat hassa át Jézus vére és szenvedése; töltse be a Szentlélek ereje és kitartása; az Isten népe feladatának és a világ nyomorúságának a felismerése szorongasson, akkor majd csodákat élsz át. Az igazi imádság az Isten szívéből kipattanó és a te szívedbe hulló szikra. Az imádság megmozgatja Istent, elűzi az ördögöt, megtérésre segít bűnösöket, megszentelődésre visz hívőket, Krisztust felmagasztalja, az akadályokat elhárítja, felégeti az önérdeket, megtisztítja a légkört, megmutatja tehetetlenségedet és hogy Isten előtt nincs lehetetlen. Aki otthon, magányában röviden imádkozik, az az imaórán majd terjengősen és unalmasan semmitmondó imákat mond. Csak aki tehetetlen, az tud imádkozni. Minden ellenkezésnek össze kell omolnia; csak akkor találsz haza,Isten szívére. Lehet egészen helytelenül imádkozni. Például nem kérdezem, hogy Jézus mit akar, hanem azt kérem, hogy segítsen meg abban, amit én elhatároztam. Segítsen elleplezni azt, amit szégyelnem kell — szégyenítse meg ellenségeimet — segítsen, hogy a konkurrenciával folytatott harcban ellenfeleim alulmaradjanak. Lehet terveket kovácsolni és azután kérni, hogy Jézus segítsen meg. Mind helytelen. Oswald Chambers mélyenszántó ember volt. Könyve: „Minden tőlem telhetőt az ő uralmáért" magyar nyeelven is megjelent. Egyszer ezt mondotta: A misszió fő problémája nem a megfeszített munka — ez elvonhat Istentől. Nem a józan ész, nem az orvosi szolgálat, nem a civilizáció terjesztése, nem művelődés, mégcsak nem is az evangélizáció a fő probléma, hanem az ima. Isten, a mindenség Ura, elvégezhetne mindent a mi segítségünk nélkül is. Mégis fel akar használni minket, munkálkodni akar általunk, különösen az imádságaink által. Az imádság Két kiváló evangélista Afganisztánból, Khandaharból Teheránba szeretett volna eljutni. Repülőjegyet váltottak, de nem tudtak útnak indulni. Mindig, amikor ki volt tűzve az indulás, történt valami. A gép nem volt rendben, egy sérült ajtót kellett kicserélni, a kifutókerék felmondta a szolgálatot, összesen 27 óra késedelmet jelentett ez a rekkenő hőségben a sivatagban. Végül eljutottak Teheránba és egy hét múlva hazaérkeztek. Otthon, ahogy beléptek az ajtón, egy munkatársuk azonnal megkérdezte tőlük: — Nem volt valami baj a repülővel? — Miért? — A múlt héten azért kellett bensőségesen imádkoznom, hogy Isten ne engedjen titeket útnak indulni egy olyan repülőgéppel, amely nem biztonságos. Feljegyezték, hogy Müller György, a bristoli árvaházak alapítója, a hit és imádság embere, amikor öregedni kezdett azért imádkozott, hogy öregségében nehogy szégyent hozzon Istenre, nehogy „gonosz öreg ember" legyen, hanem elvégezhesse futását örömmel. Az imában — Istenhez szólj és ne Istenről — ne az emberek felé, hanem Isten felé beszélj — ne bölcselkedj — ne tanítsd ki Istent Praktikus imádság Moody evangélista Angliából Amerikába kelt át. A hajón tűz ütött ki. Felszólították az utasokat, hogy láncot alkotva továbbítsák egymásnak az oltóvízzel teli vödröket. Valaki, aki Moodyt felismerte, a következő ötlettel fordult hozzá : „Moody úr, mi ketten menjünk a hajó végébe, hogy ott zavartalanul imádkozhassunk." — „Az nem lesz jó — volt a válasz —, hanem álljon csak be a sorba és fogja a vödröket. A munka mellett is tudunk mi imádkozni!" 12
