Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1968 / 3. szám

Paul Deitenbeck

A hit kalandorai

Először is rövid nyelvészeti magyarázat. A kaland szó a latin adventura szóból ered, ezt átvette a közép-német nyelv aventiure, azaz váratlan élmény (viszontagság) értelemben.

A kaland tehát az ismeretlenből indul ki. Szereti a kockázatot, a merészet, egészen a jövő felé fordul. Ebből a kalandvágyból van valami a vérünkben. Aki nem vigyáz, pillanatok alatt hazárdjátékossá lehet. Szerencsejáték közben, egy motorkerékpár őrült hajszájában vagy talán szíveket összetörve hidegvérűen kalkulálva. Jól vagy rosszul sikerül a dolog, az a fontos, hogy veszélyesen éljünk.

A hit kalandorai nem ebbe az embercsoportba tartoznak. Ök nem hazárdjátékosok, nem szerencsevadászok és mégis, helyes értelemben vett kalandorok. Mert az adventurából ered az egyházi esztendő kezdetét jelentő advent szó, ami eljövetelt, jövőt jelent. A keresztyének Uruknak, Jézusnak világos ígéreteiből élnek:

„Íme én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig."

A niceai hitvallás harmadik cikkében a keresztyének ezt mondják: Hiszek a túlvilági életben.

Nagy ajándék Jézus bocsánata, mellyel befedezte múltamat. Jézus jelenléte elviselhetővé teszi jelenemet.

A legnagyobb azonban még hátra van: jövőnk birtokbavétele Jézus Krisztus újraeljö vetekkor.

A hit emberei, Isten kalandorai utolsó útjuk meghatározott állomáshelyét ismerik, de a hitszakaszokat és a közbeeső állomáshelyeket nem.

Isten kalandorai ilyenek:

Noé Isten iránt való engedelmességből bárkát épített, bár kortársai kinevették. Ábrahám elhagyta hazáját, a biztonságos polgári jólétet és rokonságát — kizárólag azon bizonyosság alapján, hogy végül is Isten új hazával ajándékozza meg őt.

Kész volt feláldozni fiát, mert Isten ezt kívánta tőle, abban a biztos tudatban, hogy Isten megtartja ígéretét és még a halott Izsákot is életre hívhatja. Mózes nagyobb gazdagságnak tartotta Krisztus gyalázatát Egyiptom kincseinél és az egyiptomi királyi udvarnál viselt ragyogó karriernél is.

Illés Isten megbízásából Akhábnak, az istentelen királynak a szemébe mondta, hogy szárazság lesz és nem tudta, mi fog reá következni.

Péter Jézus parancsára kilépett a hajóból, mert hittel számolt azzal, hogy Jézushoz mehet a vizen.

De vehetünk példákat az egyháztörténelemből is.

Luther Márton az 1527-i wormsi birodalmi gyűlés előtt azt mondta egy aggodalmaskodó barátjának: „Ha Wormsban annyi ördög volna is mint cserép a háztetőn, akkor is elmennék."

Moody amerikai evangélista 1893-ban, a chicagói világkiállítás megnyitásakor a legnagyobb termet bérelte ki evangélizációs összejövetel céljára. Ugyanakkor Chicago összes színházai a megnyitás napján lemondtak az előadás megtartásáról. Moodyt minden barátja óvta e lépésétől és kudarcot jósoltak neki. Moody azonban a hit útját vállalta s az eredmény: a kiállítás megnyitásának napján az óriási csarnok túlzsúfolt volt, úgy, hogy az evangélizációt több alkalommal kellett megismételnie.

Még sokkal többet is olvashatnánk a hit kalandorairól, többek között a Zsidókhoz írt levél ix. fejezetében hivő férfiak és asszonyok élettörténeteit. Amit a Biblia bizonyít, az egyháztörténelem megerősít, azt ma is megteszi Isten. Gyülekezetében, gyakran Jézus Krisztus ismeretlen követői életében, ha azok teljesen, igazán Isten útján és vele indultak el, Isten dicső módon beteljesítette az ő ígéreteit.

Ha megkérdezik a hit ismerős és ismeret2