Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1968 / 3. szám
len kalandorait, egybehangzóan azt bizonyítják, hogy Isten az életükben a hihetetlent valósította meg. Isten ígéreteit készpénznek vehetjük. Az én Istenemmel a kőfalon is átugrom. Csak akinek Jézusa van, annak van örök jövője. A gyakorlati engedelmesség kivon engem a kegyes buborékok gondolatvilágából az Istennel való átélés valóságába. Stanley Jones: Húsvét vagy pünkösd? A legtöbb hivő keresztyén ember még húsvét és pünkösd között él. Húsvét azt jelenti, hogy Isten napvilágra hozta az életet és felkínálja azt. Pünkösd ezt az elfogadott és a maga teljességében munkálkodó, ható életet jelenti. A legtöbb ember tétován áll a kettő között és ezért elég tehetetlen. Húsvét felderengett már előttük, de pünkösd még nem. Félénken távol maradnak. Félnek pünkösdtől. A rómabeliekhez írt levél 8. fejezete mutatja az egészséges hitéletet. Mi azonban annyira megszoktuk a pünkösd előtti hitélet állapotát, hogy meggyőződésünk szerint legjobb esetben a Római levél 7. fejezete a legtöbb, amit az evangélium nekünk nyújtani tud. Éppen ezért azt hisszük, hogy Isten nem is vár el tőlünk egyebet, csak azt, hogy nyögjünk és sóhajtozzunk és panaszkodjunk: Uram, azt tettük, amit nem kellett volna és nem tettük, amit kellett volna, nincs élet bennünk. De ha Isten Lelke lakozik bennünk, akkor lesz élet bennünk! Nincs jogunk ahhoz, hogy egy kifejletlen, egészségtelen, vérszegény életet éljünk. Ez mértéken aluli élet. És ez a legnagyobb veszedelem, amely a keresztyénséget fenyegeti. A mértéken aluli keresztyén hiszi, hogy Jézus valóban élt, meghalt, feltámadott, de mindez nem élő tény a számára, azaz magát Krisztust nem fogadja be a szívébe. És ez a keresztyénség nagy mulasztása ma. Isten Szentlelke készen áll, hogy a szívet, a házat élettel, világossággal és üdvösséggel töltse be — erővel, bármit hozzon is magával az a nap. A pünkösd egységet hoz, mert Jézus Krisztus kerül a középpontba. Mivel ő a ragyogó középpont, azért a lényegtelen, mellékes dolgok nem állhatnak ezután az előtérben. Mihelyt tudatossá lesz bennünk a Krisztusban való egységünk, azonnal meglátjuk, mind a többi dolgokban is, hogy nem is vagyunk nagyon messze egymástól. Mert Krisztusban adatik nekünk mindkettő, a kiengesztelődés és az egymáshoztartozás. Keresztyénnek lenni nagyszerű valami. Nagyszerű dolog ismerni valakit, akiben teljesen megbízhatok, akinek egészen odaadhatom magamat. És nagyszerű, hogy a világ középpontja a kereszt. Tudjuk, hogy mindennek rejtett hátterében az a szeretet munkálkodik, amely soha nem hagy magamra. Nagyszerű dolog húsvét hajnalának fényében élni. De még nagyszerűbb, hogyha mindez a pünkösd átélése nyomán élő valóság lett. Ami látszatra messze volt és megfoghatatlan, az egyszerre jelen van és birtokba vehető. És ez a gyógyulás a mi számunkra. Pünkösd után a tanítványok lelkesedtek Krisztusért. Mi ma már nem érzünk együtt vele. Azok a tanítványok nem „vallásosak" voltak, hanem a szó igazi értelmében keresztyének. És ez a nagyszerű. A vallásosság nem elég. 3