Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1968 / 3. szám

Több csendességre van szükségünk

„Csak Istenben nyugszik meg a lelkem; tőle van az én szabadulásom" (Zsolt. 62,2). „Légy csendes az Úrban és várd őt" (Zsolt. 37, 7). „Megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna, csendességben és reménységben erősségiek lett volna" (És. 30,15).

Egy kép áll előttem. Az idegekre jótékony hatású, ha e képre nézek. A nap utolsó sugarai megvilágítják a tavat, az erdőt, a virágokat. Csendesen pihen a tó. Itt a hallgatag mennyboltozat alatt az ember teljes nyugalomhoz juthat. — Nagyon szükséges ez a magas fejlettségű technika világában a mai modern ember számára. Egy gyári munkás, aki reggeltől estig a gépek lármája közt él, alig jut pihenéshez. Ha a nagyváros forgatagában van az utcán, ha vonaton vagy autón utazik, akkor sincs csendessége. Minden hivatás, foglalkozás mellett, vidéken vagy városban, az emberek hajszoltak, estére fáradtak és a hét végén már végleg kimerültek. Nyugalomra van szükségük, hogy új erőt nyerhessenek a következő napra. Sok ember panaszkodik, hogy ideges. E korszak tempója és lármája tépi az idegeket. Nem csodálkozhatunk azon, ha a nagyvárosokból és iparközpontokból sok ember az erdő csendjébe menekül szabad idejében. Testük-lelkük vágyik a pihenés és kikapcsolódás után.

Belső emberünk, a lélek is vágyik a pihenés után. Lelkűnknek is szüksége van a csendre, hogy Isten akaratát és vezetését mind magunkra, mind másokra nézve megérthessük. Nemcsak a nap kezdetén, új feladatok, új munka előtt kell találkoznunk a csendességben Istennel. Gondolataink, cselekedeteink az Istennel együtt töltött csendes idő alatt

érlelődnek. Ez csak akkor lehetséges, ha lelkünk minden külső vihar, megrázkódtatás ellenére is Isten békéjében pihen.

Megváltónk, Jézus Krisztus a békességünk. Ő parancsol a viharoknak. Elsimítja a tenger hullámait, az izgató és sebeket osztó eseményeket, benyomásokat, melyek naponta érnek minket. Ismered az ilyen csendesórákat, amikor naponként a legnagyobb felség, a menny királya fogad kihallgatáson? Akkor megtapasztalod a zsoltár szavainak igazságát: „Csak Istenben nyugszik meg lelkem; tőle van az én szabadulásom." Mennyi áldás áradt már ránk és másokra is az ilyen csendesórából. Nehéz helyzetek tisztázódtak, jóra fordultak, amikor elvittük azokat csendességünkbe. Ha zsákutcába jutottunk és nem tudunk onnan kivergődni, akkor jól tesszük, ha dolgunkat Istennel beszéljük meg s nem hamarkodjuk el. Elhatározásunkat, aggodalmainkat tegyük le.

Az Egyiptomból való kivonuláskor, a fenyegető veszéllyel szembenézve, a népet Mózes ezekkel a szavakkal nyugtatta meg: „Az Ür hadakozik tiérettetek, ti pedig veszteg legyetek." Csodálatosan hadakozott akkor az Ür népéért.

Illés prófétának a Hóreb hegyén fel kellett ismernie, hogy Isten nem a szélvészben, nem a tűzben, nem a földrengésben, hanem a csendes, enyhe szellőben nyilatkoztatta ki magát.

Evangéliumi folyóirat 1. évfolyam 3. szám