Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1968 / 2. szám
NAGYPÉNTEK „Bocsánatot nyernek a vérért" 5. Móz. 21, 8 Másfél évezreddel Jézus eljövetele előtt hangzott el ez az Ige próféciái erővel a Szentlélek által Mózes ajkán. Ami akkor csak sejtelem volt s a bűnért való áldozatokban csak töredékes valóság, az beteljesedett a Golgotán. Azóta ez az Ige teljes valóság. A kijelentés súlyos, minden szaván különös hangsúly van. Súlyos a kijelentés, mert előzménye az ember bűne, az én bűnöm, a te bűnöd. „. . . mindnyájan bűn alatt vannak . . . nincsen csak egy igaz is . . . mindnyájan elhajlottak . .(Róm. 3, pb—12a), — így jelenti ki Isten Lelke. A bűn pedig vádol, mardos, nyugtalanít, megrontja az életet, elválaszt Istentől. Az ember a maga gondolata szerint, a maga ereje által keresi rá az orvosságot, a megoldást. Igyekszik elrejteni, leplezni, kimagyarázni, mentegetni, másra tolni, elfelejteni. De hasztalan és hiába, mert nincsen megoldás. Csak egyetlenegy lehetőség van, az amit Isten készít: a bocsánat. De Isten sem adhatja ezt csak úgy, hogy elnézi a bűnt, vagy szemet huny előtte. Isten szent Isten, semmi tisztátalan nem állhat meg előtte. Isten igazságos és ítélkeznie kell a bűn felett, felettem és feletted. De akkor hogyan és miképpen lehetséges a bocsánat? Csodálatos erre a kegyelmes Isten válasza: „a vérért!" „Mert a vér a benne lévő élet által szerez engesztelést" (3. Mózes 17,11). Ezt az életet Istennek kellett oltárra adnia: „az ő egyszülött fiát", a szeplőtelen és hibátlan Bárányt, Krisztust (1. Péter 1, 19 b). Csak ezen az áron, ezen a felmérhetetlenül drága áron van szabadulás a bűntől és az Isten ítélete alól. Jézus helyettesítő áldozatából, golgotái váltsághalálából fakad a bűntörlő, életet adó vér. „Ez az én vérem . . . így mondotta az Ür, . . . mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára (Máté 26, 28). Isten kegyelme ezt a csodálatos lehetőséget készítette az embernek, mert „úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta . . (János 3,16). Erre adta, az oltárra adta engesztelő áldozatul, helyettes áldozatul, hogy az igazságos és szent Isten ítélete rajta menjen végbe a bűnös ember helyett, a bűnös ember javára. Bocsánat és vér megrendítően kapcsolódnak össze, szorosan egybetartoznak. „Vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat" (Zsid. 9, 22). Krisztus vére nélkül nincsen számomra bocsánat. Az Igében a bocsánatot és a vért összeköti a közbeeső egyszerű, de mégis oly döntő szó: „nyernek", „bocsánatot nyernek". De vajon kik? Akik kérik. Akik a bűn terhe alatt érzik ennek égető szükségét. Akik bűnbánattal tudják vallani: vétkeztem. Akik Jézushoz térnek és hittel felismerik benne megváltójukat, aki érettük áldozta oda magát, aki érettük ontotta vérét. Azoknak drága örömüzenet és megtapasztalt valóság az Ür nagypénteki áldozata, mert „bocsánatot nyernek a vérért" (5. Mózes 21, 8c). Ezeknek szívében boldog, személyes vallomássá formálódik ez az Ige: „Bocsánatot nyertem Krisztus véréért." Vajon te már látod, hogy bűneid megbocsátásra szorulnak? Ha igen, akkor hidd most el, hogy Isten neked is megbocsát: a vérért! Vagy pedig közömbösen napirendre térsz Isten szeretetének hatal- Krisztus véréért." „Hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvöséggel?" Zsid. 2, 3 „. . . és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől." 1. Ján. 1, 7 „mennyivel inkább megtisztítja lekiismeretünket a holt cselekedetektől Krisztus vére." Zsid. 9,14 „Ezért Jézus is a kapun kívül szenvedett, hogy megszentelje tulajdon vére által a népet." Zsid. 13,12 4
